A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

Azt hiszem, hogy az együttéléses megfigyelésen kívül minden más módszerünk a néprajztól, szociológiától, pszichológiától, folklórtól származik. Tudományunk, eredményeink mégis sajátosak és véleményem szerint fontosak, értékesek korunkban, amikor a túlspecializálódási tendencia egyes tudományágakban könnyen vezethet szűk látókörre, tölcsér-perspektívára — tehát az egész emberi körülmény meg nem láthatására. A harmadik pont, eklektikus és rugalmas alkalmazása társadalomelméleteknek és kutatási módszereknek, talán nem mondható igazán jellemzőnek sem az amerikai anthropológiára, sem ennek michigani változatára. Gyakran nálunk is található olyan típusú ragaszkodás egy-egy „divatos" elmélethez vagy módszerhez, melynek majdnem dogmatikus alkalmazása elferdítheti a kutatást és félremagyarázhatja az egyes kultúrákban talált társadalmi jelenséget. Többek között Bili Lockwoodtól, Conrad Kottak-tól és Mick Taussig-tól vettem át azt a meggyőződést, és remélhetőleg annak alkalmazását is munkámban, hogy bármilyen vonzó, csábító egy-egy társadalomelmélet, vagy kutatási módszer, mégis csak viszonylagos, relatív — tehát csak lazán és rugalmasan alkalmazható eszköz lehet, de nem vezérelheti a társadalomkutató vizsgálatait, interpretációit. Utolsó pontnak az amerikai anthropológia módszereinek és eredményeinek gyakorlati téren való hasznosítását említem meg, mint szakunknak számomra igen fontos jellegzetességét. Bár ezen a téren is eléggé megoszlók a vélemények nálunk. Durván kategorizálva mondhatom, hogy az egyik oldalon azok az anthropológusok találhatók, akik az úgynevezett ivory tower, vagyis tudományos, elvont elefántcsonttorony izolációhoz ragaszkodnak, feladatuknak a kutatást, tanítást és publikációt vallják, de a köz-, illetve gyakorlati szférát elkerülik, ignorálják. A másik oldalon pedig azok találhatók, akik többek között Marx Károllyal és Férge Zsuzsával — állítják, hogy nincs, nem lehet semleges, gyakorlati praxist elkerülő társadalomkutatás. Az anthropológus eleve jól ismeri mind a központilag elhatározott gazdasági, társadalmi és kulturális politikát, mindezek hatásait az általa tanulmányozott csoportokban. Tehát nemcsak feladata, hanem hivatásbeli kötelessége is, hogy aktív közvetítő legyen a különböző szubkultúrák és az állami, városi, járási szervek között, hogy kutatási módszereinek és eredményeinek alkalmazásával aktívan részt vegyen a központilag hozott gazdasági, társadalmi és kulturális politika eldöntésében, illetve tanulmányozza ezek hatásait és segítsen módosítani azokat a központilag hozott döntéseket, melyek törést okoznak vagy bomlasztó hatást váltanak ki egyes társadalmi csoportokban. A Michigan egyetemen többen dolgoznak az alkalmazott anthropológia terén. Például Rob Burling, aki egyben nyelvész-anthropológus és politikai-anthropológus és akinek indiai és burmai tanulmányai azt hiszem itt is ismertek, az Ann Arbori iskolarendszeren belül vizsgálta azokat a káros hatással lévő, gyakran kognitív disszonanciát kiváltó központilag elhatározott módszerek következményeit, melyeket a tanári kar alkalmazott fekete gyerekek nyelvhasználatával kapcsolatban. Burling elérte, hogy az úgynevezett black english, 2ÚLZZ néger angol nyelvhasználat is elfogadott, legitimizált legyen az iskolarendszeren belül, és hogy a központilag hozott — előítéletekből, intolarenciából és „meg nem értésből" származó - politikát megváltoztatták. Bili és Yvonne Lockwood több kutatási programot vezettek és terveztek Észak-Michigan állam bányásztelepülésein, Detroitban és annak környékén is. Különböző etnikai és munkás csoportok kultúráját, társadalmi szervezetét, ezeknek átalakulását, bomlását, illetve új kulturális stratégiák felbukkanását vizsgálták, elemezték, például akkor, amikor egy gyárrész beszüntetéséről volt 236