A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

Az itt is többek által ismert Bili Lockwood nem az egyetlen Európával foglalkozó anthropológus Michigan egyetemen, de ő az egyetlen Kelet-Európával és a Szovjetunióval foglalkozó specialista fakultásunkon. Lockwood a Berkeley egyetemen tanult az 1960-as években és ott doktorált 1970-ben. Úgy hiszem, nem vitatná, sőt: büszkén kihangsúlyozná, megerősítené, hogy annak a periódusnak „berkeley-i szférája" kihatott szociálanthropológiai fejlődésére és mindmáig erősen befolyásolja világszemléletét, tanítási és kutatási módszereit, stílusát és azt az egyéni és hivatásbeli álláspontot, amely eklektikus, egy bizonyos társadalomelmélethez sem ragaszkodó, sőt: egyesek által úgymond „elméleti anarchizmusra" hajló. Lockwood Jugoszláviában piaci kapcsolatokon keresztül vizsgálta különböző ethnikai csoportok társadalmi, gazdasági, viselkedési és szimbolikus interakcióit. Később Kelet-Ausztriában tanulmányozta a több mint ötszáz évvel ezelőtt transzplantált Horvát nemzetiségi csoport kultúráját, társadalmi szervezeteit, ethnikai érzéseit, hovatartozását. Az Egyesült Államokban, főleg Michigan-ben letelepedett ethnikai csoportok közötti kutatásait gazdasági, politikai, társadalom-szerkezeti szempontok irányítják. Ezeket a kutatásokat Lockwood igyekszik az alkalmazott anthropológia mesgyéjére terelni, illetve ezen az ágon át gyakorlatilag is hasznosítani. Az alkalmazott anthropológiára kicsit később visszatérek. Jövőre — ha Isten, Reagan, és a társadalomkutatás anyagi támogatói, őrzőangyalai megsegítik — Lockwood Európában élő cigányközösségekben szeretne együttéléses-megfigyelő kutatást végezni. Erre nem csak úgy készül, hogy minden levelében cigányokkal foglalkozó szakirodalmat kér, hanem úgy is, hogy évek óta komasági kapcsolatba lépett és tart több úgynevezett cigányvajdával — ami szintén Berkeley és az ott működő Eugene Hammel kihatását illusztrálja. Most azokról az amerikai anthropológiában és ennek michigani változatában található jellemvonásokról szólok egy pár szót, melyek számomra legvonzóbbak, legfontosabbak. Négy pontot fogok kiemelni: küzdelem a merev és ethnocentrikus világszemlélet ellen; a holism, vagyis az, hogy a szociálanthropológiában úgymond: „minden belefér"; eklektikus, rugalmas alkalmazása különböző elméleteknek és módszereknek; és reális, ethikus gyakorlati alkalmazása tudományunknak, kutatási módszereinknek és eredményeinknek az úgynevezett alkalmazott anthropológia terén. Az anthropológia egyik fő célja az ethnocentrikus, merev, intoleráns és arrogáns világszemlélet elleni harc. összehasonlító kutatásokon, tanításon, publikációkon keresztül — és nem csupán az egyetem vagy intézet falai között — küzdünk az ellen az általánosnak mondható emberi tendencia ellen, amellyel az egyén, illetve a csoport csak a saját kulturális értékrendszeréből kiindulva bírálja, ítéli, nem tűri más kulturális tradíciókban élő emberek viselkedését, életmódját, attitűdjét. Lehetséges, hogy itt és most ez naivul és irreálisan hangzik, de meggyőződésem az, hogy a szociálanthropológia legfontosabb célja és feladata — ma, az esztelen fegyverkezés, félreértés, ellenségeskedés korszakában — a különböző társadalmak és kultúrák egymást megértetése, elfogadtatása; nem csak világgazdasági vagy világpolitikai okokból, hanem az együtt-túlélés érdekében. A második fontos, az amerikai szociál-anthropológiára jellemző vonás a lefordíthatatlan holism, vagyis az, hogy az egész emberi körülménnyel foglalkozunk. Minden időben, minden helyen összehasonlítóan vizsgáljuk az egyént, csoportot és a társadalmat, miközben figyelemben tartunk történeti, gazdasági, biológiai, pszichológiai, társadalmi és kulturális tényezőket. Talán nincs is olyan tudományág, amelyből ne merítenénk, melynek módszereit és elméleteit - szabadon bár, - de ne kölcsönöznénk, alkalmaznánk. 235