A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)

Az elmúlt tíz-tizenöt évben a michigani anthropológia szak az egyik legheterogénebb anthropológia szak az Egyesült Államokban a maga témabeli, elméleti, földrajzi érdeklődése és módszertani, kutatási perspektívája miatt. Többek között az itt is jól ismert John Colé, Marshall Sahlins, Roy Rappaport, Eric Wolf és Aram Yengoyan voltak és vannak nagy hatással mind ez ideig. Napjainkban — durván, szubjektíven és csak azokat említve, akik az én szociál-anthropológiai fejlődésemre gyakoroltak különböző hatásokat — a következő elméleteket, irányzatokat, illetve kutatási és földrajzi területeket reprezentáló anthropológusok találhatók fakultásunkon: A Columbia egyetemen végzett két tudóst, Conrad Kottak-ot és Roy Rappaport-ot főleg, de nem csak, ökológiai-természet-környezeti elméleti irányzatok vezérelték a szertartás és a vallás funkciói és korrelációi vizsgálata és interpretációja alatt. Kották egy madagaszkári ethnikai csoportot: a Betsileo-t; egy brazíliai halász közösséget; és később amerikai egyetemista csoportokat tanulmányozott együttéléses-megfigyelő módszerrel. Például a Múlt a Jelenben című munkájában megmutatta, hogy a Betsileo évente többször ismétlődő sírboltszertartás tevékenykedése segít mind az ökológiai kapcsolatokat stabilizálni, mind redisztribúciós funkciót betölteni úgy, hogy a szűkös étel-ital készletet állandóan forgatja és megosztja a közösségekben. Rappaport pedig állítja az itt is ismert Disznókat az Ősöknek című tanulmányában, hogy az új-guineai Tsebanga Maring csoport disznóöléssel kapcsolatos ciklikus szertartása, illetve tilalma, igyekszik kiegyenlíteni és szabályozni úgy az új-guineai csoportok kapcsolatát egymással, mint lokális, illetve regionális természeti környezetükkel. Egyes kollégák Kottakot és Rappaportot a neofunkcionális elmélet követőinek tartják és ökológikó-természet-környezeti determinizmussal, tölcsérperspektívával vádolják. Véleményem szerint ezek nem alapozottak. Attól függetlenül, hogy például Kották írásaiban, stílusában és tanítási, kutatási módszereiben észlelhetők Marvin Harris-től és Charles Wagley-től átvett irányzatok, Kották is, Rappaport is különböző módszereket és elméleteket alkalmaznak eklektikusán, kutatásaikban és tanulmányaikban. Sherry Ortner, egyike a Michigan egyetemen működő Chicago egyetemen végzett szociál-anthropológusoknak, a nepáli Sherpákat tanulmányozta. Ortner többek között a kulcsszimbólumok leírásával és elemzésével folytatja azt a chicagói egyetemen kifejlesztett és gyakorolt szimbolikus kultúránthropológiát, mellyel kedves kollégám, Lampland Márta foglalkozik itt. Ortner kutatása, tanítása és publikációi ezekben az években az ideológia és társadalmi cselekvés közötti fontos kapcsolatot hangsúlyozzák. Politikai és gazdasági elméletek irányították a Yale egyetemen végzett Bili Schorger-t, a Cambridge egyetemen doktorált Keith Hart-ot és a London School of Economics-on végzett Mick Taussig-ot, akik Afrikában és Dél-Amerikában vizsgáltak volt gyarmati társadalmi csoportokat, az urbanizáció, illetve iparosítás hatásait, társadalmak és intézmények változását, munkanélküliséget és az úgynevezett informál sectort, vagyis kötetlen, „szabad úszó" gazdasági szektort. Mick Taussig orvosból lett anthropológus és, ezt a két „nemes mesterséget" összekapcsolva, orvosi anthropológiát is tanít egyetemünkön. Meglehetősen egyéni, de igen hatásos módon harcol konzultációin, publikációin, előadásain keresztül például az ellen az arrogáns és ethnocentrikus világszemlélet ellen, amely lekicsinyli, kigúnyolja a népi gyógymódokat és felmagasztalja az úgynevezett „nyugati" orvostudomány módszereit — anélkül, hogy társadalmi, kulturális, gazdasági, értékrendszeri tényezőket figyelemben tartana. 234