A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)
EVA VERONIKA Huseby: Szociálantropológiáról – Cserépfalu kutatása kapcsán (Az identitás ismérvei a gazdasági élet struktúrájában)
SZOCIÁLANTROPOLÓGIÁRÓL CSERÉPFALU KUTATÁSA KAPCSÁN:* EVA VERONIKA HUSEBY Három egymásba kapcsolódó témáról szeretnék nagyon röviden és a teljesség minden igénye nélkül beszélni. Először a michigani egyetemen lévő szociálanthropológiai elméletekről és kutatási irányzatokról fogok szólni. Másodszor azokat a számomra legvonzóbb jellegzetességeket fogom ismertetni, melyek az amerikai anthropológiában, illetve ennek michigani változatában találhatók. Végezetül pedig jelenlegi kutatásom elméleti és módszertani terveit fogom vázolni. A michigani egyetemen Leslie V/hite volt a legfontosabb, legkiemelkedőbb anthropológus az 1930-as évek közepe és 1970 között. Érdekes, denem meglepő, hogy White elméleti irányzata, stílusa, kutatás-és gondolkodásmódja — melyek észlelhetők például a jól ismert The Evolution ofCulture című munkájában — kihatott nemcsak az úgynevezett neo-evolucionista csoportra az amerikai anthropológusok közösségén belül, hanem napjainkig befolyásolja azt az általános véleményt, melyet főleg angol, ausztrál és amerikai kollegáink tartanak és hangoztatnak a michigani anthropológia szakról. E „néphit" szerint Michigan egyetem anthropológusai technológiai-gazdasági deterministák. Jól ismert, hogy White egy olyan evolúciós panorámát ábrázolt, melynek fejlődésében az embernek az a képessége volt a kulcs és állandó előre mozdító erő, mellyel transzformálja és kihasználja az energiát. Vagyis White a kultúra evolúcióját azzal magyarázta, hogy a Paleolitikumtól századunkig az emberek egyre több energiát voltak képesek kontrollálni, saját rendelkezésükre állítani és így, technológiai és gazdasági fejlődés következtében, haladt előre a kultúra evolúciója. Ez a magyarázat az, amiért White-ot és rajta keresztül a michigani anthropológia szakot mindmáig technológiai-gazdasági determinizmus miatt vádolják. Ezt a vádat csak részben ellensúlyozza White másik, az előbbinél kevésbé vitatott főtémája, melyben a szimbolikus gondolkodásképességet, mint páratlan és nagy fontosságú emberi adottságot, vizsgálja. White szerint az emberiség emberiesség, tehát a kultúra szimbolikus gondolkodással kezdődött és ezen alapszik. Az 1970-es évek elején, nem sokkal nyugdíjba vonulása után, White meghalt anélkül, hogy olyan utódot hagyott volna maga után a Michigan egyetemen, aki koncentráltan tovább foglalkozott volna a kultúra evolúciójával, vagy a szimbolikus gondolkodás fontosságával. Az a tény, hogy kollégáink mindmáig állítják, hogy White irányzata, szelleme, stílusa Michiganban folytatódik, mint irányító erő, csakis a „néphit" és ideológia csodálatos, elgondolkodtató, reális bázist túlélő képességét bizonyítja. *Elhangzott előadásként Borsod és Heves megye néprajzos muzeológusainak 1983. I. 21-i tanácskozásán. 233