A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VÉGVÁRI Lajos: 100 éve halt meg Manet

8. kép. Manet: Nő fedetlen keblekkel nyomását visszaadni, mint az impresszionisták, nem a szépség konvencióit folytatni, mint az akadémikusok, de nem is „brutális" látleletet adni és kritizálni, ahogy Courbet tette. Az ő célja más: az élet és a szépség, a találó igazság és a klasszikus forma összebékítése. Erre tanít az „Olympia", ez magyarázza, hogy Manet, másik főművében, a „Folies Bergére bárjá"-ban című festményén, mely egész festői működésének sommázata, a reneszánsz szimmetrikus-centrális kompozíciójához hasonlót alkotott. Azt is megértjük, miért volt szüksége az utóbbi kép alkotásakor arra, hogy műtermébe valódi bárpultot állítson, rajta üvegekkel és mindenféle kellékekkel: valóságból akart ihletet kapni; nemcsupán tárgyi-formai ihletet, de a környezet egy részének szinte kulisszaszerű kiképzésével a valaha látott motívum hangulatát igyekezett a kép alkotásának tartamára állandósítani. A lelkiismeretes pontosság és a magasrendű eszmények - mondjuk ki — a humánus szépség megvalósítása utáni vágy tiltakozás a lélek elnyomorodása ellen egyben mechanizálódásával kispolgári tömegkultúra a kiteljesedéshez való jogának követelése. Az emberi élet szépségéért való küzdelem indokolja, hogy Manet olyan áhítatos tisztelettel szemlélte a reneszánsz mestereit, vagy magányos utódjukat, Velazquezt. A méltóságra, nagyobb emberi formátumra való törekvése késztette arra, hogy megtartsa a polgári formákat egész 197