A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VÉGVÁRI Lajos: 100 éve halt meg Manet

6. kép. Manet: Miksa császár kivégzése választja el a l'art pour l'art-tól, attól a művészi elvtől, mely az alkotás önmagáért való szépségét hirdeti, s a művészet célját magában a művészetben keresi. Ebben a hajlandóságban Baudelaire tanítására ismerünk: a művész emelkedjék az élet fölé, legyen szenvtelen, s egyetlen cél vezesse a forma tökéletessége. De amint Baudelaire nem volt következetesen hű a l'art pour l'art elvéhez, mégkevésbé volt az Manet. Mert a művészet öncélúságát hirdető magatartásán mindvégig átüt a valóság iránti tisztelet, a valóságban való gyönyörködés, s az „igazságra" való vágy. Manet-t az tartotta vissza a l'art pour l'art-tól, hogy bármit is festett, meg akarta őrizni a motívum valódiságát, s a festői tárgyak egymás közti viszonylatában az igazságra törekedett. Ezért, bár olyan aktot festett, melynek kompozícióját Tiziano-tól kölcsönözte, műve nem klasszikus utánérzés, vagy valamiféle öncélú szépség kutatása, hanem Párizs erkölcsi valóságának kifejezése. Az „01ympiá"-ra gondolunk, melynek programmját Manet bizonyára sohasem fogalmazta meg, de a mű alkotása közben mindvégig ügyelt arra, hogy a meztelenség indokolt legyen. Ezért egy ágyon heverő kokottot ábrázolt: kis termetű, nem is túl szép, de fiatal és számító, ügyeskedő nőszemélyt, akinek mozdulatai kissé durvák, egész lénye sugározza a nagyravágyást és a lelki sivárságot. Nem szép az „Olympia," a klasszikus művészet női aktjaihoz, eszményi formáihoz hasonlítva, de mélyen igaz: a l'art pour l'art küszöbére érkezett művészet vallomása koráról, mégha a 13* 195