A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VÉGVÁRI Lajos: 100 éve halt meg Manet

Manet művészetében is, életvitelében is vállalta a polgári világot, s ha társadalmi célt tudunk felfedezni műveiben, az éppen ennek a tudatosan vállalt magatartásnak a következménye: rádöbbenteni a polgárságot a saját életének valóságára, s ebben a polgári valóságban kibontani a szépség olyan lehetőségét, mely méltó folytatása a klasszikus reneszánsz mestereknek, de egyben újszerű is, témában, tartalomban és formában egyaránt. Az volt a véleménye, hogy minden modern művész csak akkor méltó a művész névre, ha nem áll szemben a hagyománnyal, hanem a benne rejlő lehetőségeket a változó világ új lehetőségeivel kiszélesítve fejleszti tovább tartózkodását. A hagyományra és a modernségre vonatkozó nézetei választják el tanítványaitól és követőitől, az impresszionistáktól. Az impresszionisták az optikai észleletek, a finom analízesek mesterei. Számukra a világ fény- és színjelenségek halmaza. (Ennek érdekében dolgozták ki a kiegészítő színek festői alkalmazásának rendszerét, melyet először Delacroix, a modern művészet zseniális úttörője, a romantika nagy koloristája állapított meg. Az impresszionisták azonban nem elégszenek meg a kiegészítő színek segítségével elérhető távlati hatások és világosabb kolorit alkalmazásával, hanem optikai elméletük alapján tagadják a tárgyak valóságos létét, plasztikai tapinthatóságát, mondván, hogy a tárgyak színfoltként jelentkeznek, s ezek a foltok is apró színatomokból állnak.) Az impresszionisták szerint, a tárgyak tudatunkban keletkeznek; olyan fogalmi absztrahálások, melyek a tapintás és a logika útján jönnek létre. A tisztán optikai szem191