A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó szakvéleménye egy Szegednek felajánlott természettudományi gyűjteményről

Tekintetes Tanács! Én a tekintetes Tanács kegyes színe előtt is úgy állok meg, hogy a Schaufuss-féle ajánlatot abban a formában, a melyben tette, elfogadni nem lehet; és ha Schaufuss úr alkalmazásáról volna szó, nem ő lehetne az a ki a föltételeket megszabja. De ha Szeged város nemes közönsége megmarad annál az elhatározásnál, hogy természetrajzi Múzeumot állít, a mely eszmét én nemcsak mint a természetrajziakban szakember, hanem mint olyan is a legmelegebben ajánlanám, ki ismerem az ily Múzeumoknak fölséges, nevelő hatását, különösen oly elemeknél, mint Szeged népe, mely egész helyzeténél fogva szoros viszonyban él a természet jelenségeivel, ezekre figyel, ezeket józan értelmével viszonyítja, akkor méltányosnak találnám azt, Schaufuss Camillo e Múzeum némely részeinek kiállítására megbízást kapjon nevezetesen más éghajlatok rovarvilágára nézve. Az az eszme, hogy csak hazánk földjének termékeire legyünk tekintettel, nem helyes, mert a tanúság akkor mélyed, a látókör akkor tágul, a midőn hazánk termékeinek helyét és viszonyát az egyetemes rendszerben ismerjük fel. A mi végűi Reizner János könyvtárigazgató urat illeti, a kivel - sajnálom - nem lehetek egy véleményen, én iránta a legnagyobb tisztelettel viseltetem, már azért is, hogy második jelentésében észrevette a hiányokat s a legszigorúbb felülvizsgálatot ajánlotta. Az a mindennapi jelenségek közé tartozik, hogy a historikus téved a természetiekben és megfordítva, a természetrajzi szakember a históriában: elvégre is: non omnes omnia possumus.

31 Ami pedig Reizner igazgató urat teljesen fölmentheti úgy a felelősség, mint bizonyos megjegyzések alól, ez az a hamisítatlan jóakarat, jóhiszeműség és lelkesedés, a melylyel ebben az esetben is szeretett szülővárosa javát szolgálni akarta. A midőn a tekintetes Tanácsnak belém helyezett bizodalmáért köszönetemet nyilványítanám, egyszersmind kérem, fogadja kegyesen hazafias tiszteletem kifejezését. Budapesten 1894 évi februárhó5. Herman Ottó országgyűlési képviselő

3 2 Herman szava döntött, a gyors és látványos múzeumgyarapítás nem jött létre. A közgyűlés a Schaufuss múzeum megszerzésének elvetésével egy időben felszólította a tanácsot, hogy a városi múzeum végleges szervezésére hamarosan tegye meg javaslatát.

33 Még egy, nem elhanyagolható, haszna volt a nagy port felvert ügynek: megmozgatta Szeged közvéleményét és felszínre hozta a rejtett lehetőségeket. A helyi újságokban cikkezők közül a későbbiek folyamán a múzeumba került például Vellay Imre rovar- és Zsótér László madárgyűjteménye.

34 31. Mindnyájan nem tehetünk meg mindent 32. Csm. L. Szeged város iratai, 13102/1893, de az iraton három másik szám is szerepel. 3946, azután 1037 és 608/94. - Herman Ottó véleménye. SzN. 1894. február 25., 27. - Herman Ottó levele. SzH. 1894. február 25., 27. 33. Csm. L. Szeged város iratai 13102/1893. Az irat 1894. április 26-i keltezésű. 34. Vellay Imre egész cikksorozatban támadta a Schaufuss-gyűjtemény megvásárlását. Érvelejét bizonyára elősegítette egy mindössze 36 oldalas kis könyv megjelenése, melyben az elmúlt 8 évi működésük eredményeit tüntetik fel. Vánki I.,- Vellay L, Adatok Szeged vidékének állatvilágához. Szeged, 1894. Igen magas benne a Szeged környékén nem létező, hibás meghatározásból származó bogarak száma. (Erre Gaskó Béla hívta fel figyelmünket.) Vánki reáliskolai tanár volt Vellay közjegyzősegédként kezdte, majd kinevezték az Állami Rovartani Állomás tisztségviselőjévé, de ezt halála miatt már nem foglalhatta el. Gyűjteménye a szegedi múzeumba került. SzH. 1899. október 12. 187