A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó szakvéleménye egy Szegednek felajánlott természettudományi gyűjteményről

lességet vélek teljesíteni, a midőn a szorosan vett jelentést némely megjegyzéssel megelőzni bátorkodom. Nekem már tudományos működésemből kifolyólag is tudomásom volt egy Drezdában fenállott Schaufuss-féle természetrajzi kereskedésről; de nem volt tudomásom az állítólag „világhírű" Schaufuss múzeumról, a melynek hírét különben Reizner igazgató úr is hiába tudakolta. Tudomásom volt arról, hogy már az idősebb Schaufuss készleteit sokszorosan áruba bocsátotta és kínálta: hogy évekkel ezelőtt többek között a madárbőröknek egy része a magyar Nemzeti Múzeumnak is be volt küldve; de visszament, mert az anyag nem vált be. Ismertem azokat a polémiákat is, a melyeket különösen id. Schaufuss folyóiratokban folytatott, a melyek kevésbbé feleltek meg a tudományos vitatkozásoknak, mint inkább annak a formának, a mely az egyszersmind kereskedő természetrajzi íróknál dívik s inkább az anyagi érdekben gyökerezik. Ismertem mindkét Schaufussnak irodalmi működését is, annak tiszteséges, noha nem kimagasló becsét. Budapesti bankárkörök részéről kísérlet történt, hogy ítéletemben Schaufuss ellen befolyásoltassam, a mit kereken visszautasítottam, mert tudtam, hogy ennek régi versengés a kútforrása és rugója; én pedig ott, a hol pozitív alapon való bírálatról van szó, csupán és egyedül pozitív alapra építem véleményemet és ítéletemet. A nagyon érthető önérdekből folyó emberi gyarlóságnak tudtam be azt, hogy Schaufuss úr a „Promemoriá"-hoz csatolt véleményeket oly alakban közölte, mely nem egészen mentes a reclamtól; különösen ha meggondoljuk, hogy azokban a véleményekben sokkal erősebb volt a jóindulat és jóhiszeműség, mint a szakismeret; és valójában egyetlenegy vélemény sem származott oly szakembertől, a ki természetrajzi gyűjtemények megítélésére igazán hivatott, a kit nem zavar meg a tárgyak sokasága, zsúfolódása, tarkasága, mert az ismeret és tapasztalás megadja neki a biztos mértéket. Ugyan erre a rugóra vezetem vissza azt a hangzatos előadást is, a mely az apa küzdelmeit festi, a melyet ifj. Schaufuss úr Reizner igazgatóúrral közölt - azonban gondosan kerülve azt a körülményt, hogy a vállalat nem volt múzeum, hanem kereskedés. Azon voltam, hogy megőrizzem magamnak a teljes elfogulatlanságot még azokkal szemben is, a mit Reizner igazgató úr jelentéseiben foglaltatnak s a mikből reámnézve csak az lehetett hatással, sőt irányadó, a mit az igazgató úr igen helyesen eljárásom szigorúságáról mondott, a mit én különben magamtól is igen élénken éreztem. Eleve is elvoltam tökélve arra, hogy szigorú eljárást kell követnem és magas mértéket kell alkalmaznom, mert úgy fogtam fel a dolgot, hogy a fenforgó esetben Szegedre nézve a természetrajzi múzeum nemcsak helyi közmívelődési szempontokból ítélendő meg - noha ez is fontos és lényeges hanem legfőképpen tekintetbe kell venni, hogy a múzeum valódi tudományos értékkel bírjon, alkalmas legyen arra, hogy többek között el nem tagadható érvül szolgáljon egy főiskola felállításához, tehát lehetőleg olyan legyen, hogy a természetrajzi tanszak kathédráját reá lehessen alapítani; hogy ennélfogva a hézagok ne legyenek túlságosan nagyok, a mi pedig a legfontosabb, hogy a tárgyak ne nélkülözzék azokat az adatokat sem - nevezetesen a származást illetőleg - a melyeket a természethistória mai magaslata el sem engedhet.

29 Ugyanezek állottak természetesen a tárgyak állapotára nézve is; nevezetesen azoknak a jellemző részeknek jelenlétére, a melyeken a fajok meghatározása és rendszeres elhelyezése nyugszik, a mire tehát kiváló gondot kell fordítani. Végül, hogy tekintetbe kell vennem a tárgyak állapotát a fenntartás - conserválás - szempontjából is; nevezetesen a gyűjtemény azon részeiben, amelyek csak elő vannak készítve, mint: az emlősök és madarak bőrei stb. - a melyek tehát még dermoplasztíkai műveletre 29. Szeged már régebben szeretett volna egyetemet kapni. Emlékirat a Szegeden felállítandó egyetem tárgyában. Szeged, 1879. - Czimer K., A szegedi egyetem. Szeged, 1907.; Lázár Gy., Szeged az egyetemért. Szeged, 1908. - Szabó L., A szegedi egyetem. Szeged, 1911.; Sziklay /., Három egyetem: Pozsony-Szeged-Kassa. Budapest, 1907.; Szmollény N., Küzdelmünk a szegedi egyetemért. Szeged iskolája és kultúrája. Szeged, 1910. - Végre 1921-ben egyetemet kapott. Laky D., A szegedi Ferenc József tudományegyetem igazgatását érintő fontosabb törvények és rendeletek gyűjteménye. Szeged, 1926. - Bibó L, A szegedi egyetemi könyvtár 10 éve. Szeged, 19 30.; Sulica Sz., A szegedi egyetemi könyvtár válságos helyzete. Szeged, 1939.; Kulcsár P., Szeged könyvtörténete az egyetem alapításáig. Szeged, 1970. 183