A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó szakvéleménye egy Szegednek felajánlott természettudományi gyűjteményről

szorulnak, hogy véglegesen felállíthatók, besorozhatok legyenek s a szemléleti oktatásra alkalmatosak­ká váljanak. Ily előkészület és megfontolás után f. é. január 8-án útrakeltem s Bécs-Iglau-Tetschen-­Drezdai-út vonalat választva, megállapodás nélkül Drezdába siettem, hol 9-én reggel megérkezve, nyomban Meissenbe indultam s d. e. 10 óra körül meg is érkeztem. Haladék nélkül átkeltem Elbe­Cöllnbe, hogy látogatást tegyek Schaufuss Camillo urnái, ki látogatásomat még délelőtt viszonozta, a midőn is abban állapodtunk meg, hogy ebéd után megszemlélem az elbe-cöllni lakáson levő bogár (Coleoptera) gyűjteményt, azután átkelünk Meissenbe, hogy futólagos szemlét tartsak az ún. múzeum fölött, avégett, hogy a tüzetes szemle mikéntjét megállapíthassam. A mondott bogárgyűjtemény, a melyre a két Schaufuss tudományos (leginkább enumerativ és descriptiv) 30 működése támaszkodik, a mely tehát aránylag a leggondosabban van kezelve és gyarapít­va, nagyban és egészben régibb keletű; minthogy pedig a dobozok, a melyekbe be van sorozva nem jól zárók s a bogarakat belül üveglemez nem védi, a conzerváltság nem üti meg a modern követelmények mértékét; hozzá az ún. minutiáknak legnagyobb része a fölragasztás tekintetében nagyon durva, a mi a pontos vizsgálatot sok esetben lehetetlenné teszi. Schaufuss úr természetesen rajta volt, hogy a legjobban fenntartott dobozokat mutassa be, a mi ellen egy ideig nem is volt kifogásom; de később jónak láttam a vizsgálat módszerét megváltoztatni s bizonyos bogárcsaládokat előkérni, a melyeknek állapota ily esetekben kiválóan jellemző és az ítéletre nézve nagyon mérték adó ... így előadattam a lágyabb szervezetű Meloida-családot, a melybe pl. a kőrisbogár is tartozik - s ekkor kitűnt, hogy ez penészes, ennek során azután kitűnt az is, hogy azoknak a dobozoknak a tartalma, a melyek a szobapadló közelében voltak elhelyezve, többnyire penészes, a tűkön pedig kivirágzott a réz rozsdája. De az tagadhatatlan, hogy a gyűjtemény fajokban gazdag s különösen a külföldi - igazabban szólva délszaki - alakok közt sok szép dolog akad, még feles-számban is; így akárhány Mormolyce phyllodes, sok alak óriásbogár, az u. n. Dynastidak közül, úgy a Goliáthidák közül is. Ausztrália és Madagaszkár szigetbeli alakok sem hiányoznak. De már ennél a gyűjteménynél is két körülmény vált szembeszökővé, u. m.hogy a conserválás mindig elégtelen, a kereskedői szempont pedig mindig az uralkodó volt. Nyilvánvaló, hogy az öreg Schaufuss, kora irányzatának hódolva, mindenképen azon volt, hogy sok fajt hozzon össze; de a fajok termőhelyeivel vagy keveset, vagy éppen nem törődött, a mi pedig a tudomány mai magaslatán nagy és igen lényeges fogyatkozás, mert elvész egyike a legfontosabb tanúságoknak: a fajok elterjedési vi­szonya. Az kétségtelen ugyan, hogy soknak elterjedése az irodalom segítségével megállapítható; de csak nagyjából; a pontosabb területi meghatározások nem lehetségesek. Alapos tisztogatással, kiselejtezéssel, a rozsdás tűk kicserélésével, jó, üveges fiókokba való át­helyezéssel, leáztatással és újból való felragasztással azonban egy igen szép gyűjteményt lehetne ki­teremteni, a mely, ha egyebet nem is, az alakok sokféleségét, rokonságát és különbségét mindenesetre kimutatná; úgy azt is: hogyan viszonylanak a mi égövünk alakzatai más égövek alakzataihoz? Mind­ezek pedig lényegesen tágítják a szemlélő látókörét. Ennek a főgyűjteménynek nincsen katalógusa s így nélkülözi az egyéb följegyzéseket is, mi lényeges fogyatkozás. A szemle végeztével tartózkodtam az ítéletmondástól, minthogy ezt működésem legvégére tar­tottam fenn. Ezek után átkeltem Meissenbe, hogy a „múzeumot" vegyem előleges szemle alá, mi az ural­kodó, valóban csikorgó hidegben és fűtetlen komor helyiségben nem volt könnyű feladat. Az egész alkalmatosság ragad mindattól, a mi a természetrajzi gyűjteményeknek egyik leg­nagyobb ellensége: a portól és szennytől, mely a tárgyakon is elterjed. A szemlét csak az tette lehetővé, hogy Reizner igazgató úr a sommás összeírás-leltár - érde­kében rögtönözött asztalokra rakatta ki azokat a tárgyakat - leginkább emlős- és madárbőröket, a melyek Schaufuss Camillo úr előadása, de állapotuk tanúsága szerint is, részben évtizedek óta hevertek 30. Felsoroló és leíró munka és nem tudományos feldolgozás. 184

Next

/
Thumbnails
Contents