A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

koztató" cáfolata. „Höfer vezérőrnagy a vezérkar főnökének helyettese, egyes külföldi orgánumoknak hadseregünk nemzetiségbeli csapatairól közölt ferdítő és képtelen állításokkal szemben megállapítja, hogy úgy az orosz galíciai csatamezőn mind a balkáni hadszíntéren németek és magyarok, északi és délszlávok, olaszok és románok a legfelsőbb hadúrhoz való hű ragaszkodással és tudatában annak, hogy milyen szent jogokat védelmeznek, valamennyien oly csodálatos hősiességgel küzdenek, hogy még a mi legveszedelmesebb és számbelileg túlnyomó ellenségeink elismerését is kivívták."

52 Vajon mit erősített meg ez a cáfolat? A Monarchia nemzetiségi, katonai tömegeinek az uralkodó, az államalakulat iránti hűségét vagy beismerését annak, hogy a Monarchia hadseregeinek szláv nemzetiségű katonái a különböző frontokon tömegesen (? !) álltak át az ellenség, zömmel testvéreik oldalára. Tisza István 1913 végi, 1914 eleji román vezetőkkel folytatott tárgyalásai a maga idejében elég nagy felzúdulást váltottak ki mind kormánypárti, mind függetlenségi körökben. Talán a háborús események az okai annak, hogy a miniszterelnök újólagos próbálkozása nem kapott különleges publicitást. így a „T-H.", amely a legfontosabb hírekben jelentősebb budapesti lapok híranyagából merített, erről sem közöl semmit olvasóival. Tisza ezúttal az egyházi vezetőkön keresztül kívánt valamely eredményt elérni a „különleges" magyar—román kapcsolatokban. Mivel a háborúban Románia megnyerése ill. semlegesítése a Monarchia elsőrendű érdeke volt, a magyar kormány nemzetiségi politikája a többiekhez képest eltért. Szept. 22-én Metianu görögkeleti érsekhez intézett levelében Tisza kifejtette „újabb" elgondolásait. Lényege: „Úgy érzem, hogy ma a magyar állami és nemzeti szempontok sérelme nélkül tovább mehetünk. Kilátásba vehetjük a népiskolai törvény oly reformját, amely tekintettel van nem magyar ajkú polgártársainknak a felekezeti népiskolára vonatkozó óhajtásaira. Törvényes intézkedésekkel nyithatnánk tért az anyanyelvnek az állami hatóságokkal való közvetlen érintkezés terén, és végül gondoskodhatunk a választójog egyes intézkedéseinek oly módosításáról, amely a hazai románság politikai képviseletét méltányosabb alapra helyezi."

5 3 Kevés volt, késő volt! A román burzsoázia (1. a magyarországi és erdélyi) már a kivárás álláspontjára helyezkedett, a Monarchia vereségei láttán pedig, — különösen értelmiségi körökben, — egyre erősödött a Nagy-Románia gondolata. Tetézve a nehézségeket Károly román király okt. 10-i halála, mert a helyére került Ferdinánd inkább antant barátnak volt tekinthető. Tisza hiába beszélt az elhunyt uralkodót méltató beszédében Románia hivatásáról, — az orosz hegemónia elleni küzdelemről, - a tényeken nem változtatott, nem változtathatott. 1914. októberi felvidéki útján a rutén értelmiséget igyekezett beszédeiben megnyerni politikájának, hangsúlyozva „hazafias" magatartásukat az orosz betörés idején, míg". . . magukról megfeledkezett hazaáruló rutének „kötél átali halállal bűnhődtek, így járt a „megtévesztett" köznép.

5 4 Az újonnan megválasztott pápa XV. Benedek (Delachiese bíboros) enciklikájában és interventiójában békére és a tárgyalások megkezdésére szólította fel

5 5 a háborúzó nagy52. „T-H." 1914. 39. 53. HanákP., (szerk.): Magyarország története IV. Budapest 1975. 545. 54. „T-H." 1914. 45. 55. „T-H." 1914. 38. 127