A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

hatalmakat, de szava süket fülekre talált. A háború megindulása után a különböző egyházak képviselői is saját kormányaik erőfeszítését támogatták. Ez alól nem volt kivétel a magyar katolikus egyház sem. Bár Károlyi Mihálynak sikerült hazatérnie - amerikai útjáról hazautazóban - egyes elvbarátait, így Búza Barnát is, a tekintélyes függetlenségi párti képviselőt, a francia hatóságok ellenséges állampolgárként őrizetben tartották.

56 Barátaihoz intézett üzenetét 0- Brest) közli még 1914-es számaiban a „T-H."

5 7 * Hogyan vonhatjuk meg tehát a Tokaj-Hegyalja 1914. évi esztendejének, a hetilap politikai iránymódosulásának mérlegét? Az 1913-as esztendőt „értékelő" cikk jelentette a kiindulópontot, amelyben éles kormány (Tisza) — ellenesség és a függetlenségi (ellenzéki) erők összefogása volt a vezérlő gondolat. A munkapárt politikájával, az osztrák elnyomással való következetes szembenállás mellett, megfért az uralkodó iránti hűség hangoztatása. S még egy: br. Harkányi Jánosnak kereskedelemügyi miniszterré való kinevezését — 1. a szerencsi uradalom egyik birtokosa — első oldalon közölték le, kiemelve „tisztelt és kedvelt" egyéniségét és rámutatva arra, hogy nem valami kedvező politikai szituációban foglalta el a bársonyszéket. A lap feltételezi, helyi gondokon is segítő okos gazdaságpol i t ikáj át. Politikai újsághoz képest nem túl jelentős - e témakörbe tartozó - cikket közöl a lap, inkább a helyi közigazgatás, társadalom és kultúra ügyei szerepelnek oldalain. Mindenesetre kiemelt „első lapos" terület, a honi kül- és belpolitika fordulatai (országgyűlési tudósítások) és a függetlenségi párttal kapcsolatos események. A kormányzattal való szembenállás, annak hangneme egészen a trónörökös meggyilkolásáig nem változott. Külsődlegesség illetve megfogalmazás kérdése, hogy a T. Ház többsége - a lap szerint és enyhén szólva — alkalmatlan szerepének betöltésére, hogy a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspont „Tiszább a Tiszáénál", s az egyedül üdvözítő megoldás kronológiai sorrendben Kossuth Ferenc halála után, gr. Andrássy Gyula, majd közvetlenül a háború kitörése előttől gr. Károlyi Mihály. Mindössze 8 lapszámot foglal magába az első módosulást jelentő szakasz (27—35 között). Jelentősége mégis nagy. Természetes, hogy a „T-H." közölt anyagának arányai megváltoztak az állandóan változó, s háborút elkerülendő — elősegítő hírek érkezése szerint. Az viszont figyelmet érdemel, hogy a budapesti keltezésű tudósításaiban a Pesti Hírlap, Vasárnapi Újság, Ország-Világ, Est lapokra támaszkodó hetilap maradt a kormánypárti lapok mérsékeltebb hangvételénél és nem követte a függetlenségiek kiélezettebb, háborús sürgető megfogalmazását. Bár a magyar sajtóban akkor általánosnak mondható oroszellenesség itt is megtalálható. Túl azon, hogy - akkor még hitték (hihették) - ismét válsághelyzet áll fenn, a békülékeny hangnem Szerbia ellenében is meghatározó volt. Felkészülés, gyűjtések, kérelmek helyi viszonylatban természetesen (? !) már helyet kaptak a lap oldalain. Mindent összevetve, 1914. július-augusztusban a „T-H." nem volt a háborús uszítás eszköze. 56. „T-H." 1914.39. 57. „T-H." 1914.51. 128