A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

A központi tájékoztatás talán a magyar ezredek érdemeit hallgatta el, vagy ez csak a „T-H." tájékozatlansága? A nyugati, német-francia hadszíntér meglehetősen tág teret kap a Szerencs környéki olvasó tájékoztatásában. Értesülünk Lüttich ostromáról, bevételéről, a német sikerekről a Vogézekben, de mint a magyar vezető lapok többsége is ugyanúgy a „T-H." elfelejtkezik a szeptember 5—12 közti Márne-i csata megemlítéséről ami tudvalevőleg a német villámháborús tervek csődjét jelentette és Moltke leváltását vonta maga után (1. Falkenhayn). Antwerpen ostroma, erődjeinek elfoglalása, majd a hadizsákmány nagysága is elképesztő, a magyar olvasó — nem tudván a németek veszteségeiről -, s erősíti benne a hitet a német szövetséges legyőzhetetlensége iránt. Még olvassuk a Lille elleni sikeres támadást (nem vették be!), de utána már Reims-nél sikeres védekezésről hallunk és utána „nyugaton a helyzet változatlan." Szembetűnő hogy jelentősebb hírek nem érkeznek a németek keleti arcvonalbeli tevékenységéről, holott olyan kiemelkedő összecsapások zajlottak le, mint Tannenbergnél: 1914. aug. 23-31., illetve a mazúri tavaknál, szeptember 7—13. Igaz, hogy a Monarchia pontosan az utóbbi német győzelemmel egyidőben szenvedte el — a keleti fronton — első, nagyon súlyos emberveszteséggel járó vereségét Lembergnél, szept. 6. és 12 között. Ezt sem emlegetik a magyar lapok, s köztük a „T-H." sem. Déli hadszíntér, Szerbia ellen, Potiorek - egybenőtt fogalom 1914-ben. Hat tudósítás van a 19 lapszámból. A „Nis felé" c. után már csak a Száván átkelő szerb csapatrész megsemmisítése szerepel, az első ún. drinai-hadjárat kudarca aug. 12 és 23 közt, elmarad. „Koholt győzelmi hírek", „Szerb hazugságok" így is első oldalon vannak, de a győzedelmes szerb offenzívánk csak nem halad előre. Ennek tényét azonban egyetlen magyar újság és a „T-H." sem firtatja. Részleges harcok folynak, harcok - után végre felvirrad a remény a déli szomszéd megtörésére. Frank gyalogsági tábornok „Belgrád, 1914. dec. harmadikán. Abban az ünnepélyes pillanatban amelyben megadatott nekünk, hogy a belgrádi várra császári és apostoli Felséged dicsőséges zászlóját tűzhessük az összes fegyveres erőnek minden részéből e dicső jelvény körül egybegyűlt küldöttsége nevében kérem Felségedet, kegyeskedjék megengedni, hogy lelkes hódolatunkat legalázatosabban bemutathassuk."

49 Tiszavirág életű győzelem! Két-három nap, s a Monarchia csapatai visszavonulnak. A második drinai hadjárat is sikertelenül végződött. Egy hír a „T-H."-ból: „Nis-ben napok óta készültek Belgrád elfoglalására. Péter király sírva fakadt, amikor elmondták neki, hogy Belgrád elesett... A Magyarország jelenti, hogy a demoralizált szerb sereg elcsüggedten vonul vissza Nis felé."

50 AB.K. 1914. dec. 26-i száma azonban a legfelsőbb kéziratot közli: „Potiorek Oszkár táborszernagy egészségi okokból előterjesztett kérelmére a nyugállományba átvétetik —"

5 1 A győző? Höfer vezérőrnagy tájékoztatása sok lap rovatát megváltoztatta. Az első oldalon közölték az „állandó" győzelmi híreket. A „T-H." esetében sem volt máskép. A harcok elkezdődte után itt is az élre kerültek a harctéri híradások. A közölt mondatok közt azonban érdemes olvasni. Ékes bizonyíték a nemzetiségi katonák magatartására a „fő-tájé49. „T-H." 1914. 50. 50. „T-H." 1914.50. 51. „T-H." 1914.53. 126