A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

FALUSSY József: Egy vidéki hetilap, a „Tokaj–Hegyalja” politikai szemléletének módosulásai 1914-ben

bank kérdésében robbant ki. A „T-H" így kommentál:... „a fanatizált függetlenségieket Kossuth Ferenc bölcsessége és hazafisága nem tudja meggyőzni... Kossuth Ferenc tehát pártjában megbukott, s híveivel együtt kilépett a függetlenségi pártból, majd megalakította a 48-as függetlenségi „Kossuth" pártot."

1 ° A hetilap a továbbiakban ezt az „új" pártalakulatot támogatja. Magyarázatul szolgálhat erre az, hogy Kossuth Lajosnak, a Kossuth-kultusznak - széles néprétegekben - régi hagyományai, igen élénken éltek e vidéken. A Kossuth név még mindig varázslatosan vonzónak bizonyult. A gyenge utód ezt az apjától örökölt rajongó hagyománytiszteletet használta fel politikai manővereihez, sakkhúzásaihoz. Régebben, 1894-ben látogatást itt tett Monokon és Szerencsen, s ennek óriási visszhangja volt a környéken. E két tényező aztán hosszú évekre biztosította Szerencs és környéke lakóinak támogatását, szavazatát pártja számára. A magyar uralkodó osztály a századfordulótól kezdve, túl az 1890-es évek lezáratlan s belpolitikai problémáin, a fennálló struktúra változatlan magatartását kívánta, amihez Németországban találta meg külpolitikájában is a partnert. A Monarchia nagyhatalmi állását - a politikai vezető körök szerint - csak ez a szövetség biztosította. Ebből a felfogásból következett a Monarchia balkáni terjeszkedése gazdaságilag, politikailag egyaránt. Ezekbe a politikai törekvésekbe illeszkedett bele Bosznia-Hercegovina annexiója is. A magyar sajtó szinte teljes egészében helyeselte, soviniszta hangulatkeltésével bátorította az akciót. A hetilap némiképpen mérsékeltebb álláspontot foglalt el ebben a kérdésben. „Az annexiót proklamáló királyi kézirat, amely nem csupán a berlini egyezményből eredt, az ideiglenes állapotokat véglegesíti, de a koronázási hitlevélre való hivatkozással fenntartja és megerősíti Magyarországnak ezen két történelmi tartományhoz való jogát is. ... Az annexió előreláthatólag nem fog nemzetközi bonyodalmakat okozni.

1 * Ez a remény azonban nem vált valóra. Az annexió csak egy láncszeme volt a világháborút megelőző eseményeknek. Egész Európa a háborús erőfeszítések utolsó szakaszába érkezett. „Puskaporos a levegő. A lapok telis-tele vannak háborús hírekkel. A tőzsdén nagy pánik dúl - semmi bizonyságot nem tudunk. Egy általános kontinentális fegyvjrkezés zöreje riasztja egész Európát. A magyar társadalom izgatottan várja a jövendőt."

12 A különböző hatalmak felkészültségének eltérő foka miatt azonban ez a „jövendő" — egy ürügyet felhasználva — „csak" 1914-ben következett be. „Bármilyen sajtótörténeti témáról van szó, a kutatás kiindulópontja a kutatandó sajtóorgánumnak, mint sajtóintézménynek meghatározása és elemzése."

13 Megvizsgáltuk a hetilap indulásának körülményeit, nevének változását, s annak megokolását. Ismeretesek a személyek akik elindították majd azok nevei, akik a működés jelzett időszakaiban a munkatársi gárda vezető személyiségei voltak. Bemutattuk, hogy milyen társadalmi osztály ül. rétegekhez szólt, s jutott el a Tokaj-Hegyalja. Szót ejtettünk a lap politikai, gazdasági, szociális (ista) és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó cikkeiről és végül a „T-H" (1908—09-ben) kialakult politikai irányvonaláról. Mindezt vázlatosan, a lényegesebb ese10. „T-H." 1909. 47. 11. „T-H." 1908. 41. 12. „T-H." 1909. 10. 13. Márkus L., A legújabb magyar sajtótörténet-írás módszertanáról Századok, 1979/5. (884-902.), 892. A hetilap társadalmi, gazdasági és kulturális változásokkal foglalkozó anyagát egy következő közlemény keretében vizsgáljuk meg. 117