A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

B.BARTUS Elemér: Történeti adatok Miskolc város kertkultúrájáról

A XIX. század írásos emlékei már szélesebb körű növényalkalmazást bizonyítanak. Az ablakokban, kis kertekben gondozott virágok helyet kaptak a polgárok ünnepein, mulatságain. Népszokásokkal összefüggő adat, hogy a leánykérésnél a vőfényt virággal, pántlikára tűzött rozmaringgal díszítették. Egy 1821-ből származó feljegyzés szerint a „táncmesternek virágra a kasszából utaltak ki pénzt"

20

. Érdekes, hogy csizmadiamester változásakor farsang jellegű ünnep keretében vitték a céh ládáját az új mesterhez, s ekkor a láda virággal, pántlikával volt díszítve

21

. Jelképként szerepelt a virág a csapó (szűr), gubás céh ifjúságának jelvényében, mely művirágból font korona alakú ereklyetárgy volt

22

. Szabad levegőn tartózkodás igényét bizonyítja, hogy a miskolci „Torna egylet működő helyiségét" a Potoczky-féle kertbe helyezték 1867-ben

23

. Ugyanez év augusztus 15-én a Tornaegylet Tapolcán a szabadban rendezett ünnepséget. A sajtó szót emelt a fásítás érdekében is. 1867. február 21-én a Borsod Miskolci Értesítő „Ültessünk fát" címmel egészségügyi, gazdasági szempontokra hivatkozva propagálta a faültetést. Említést tett a fák rongálásáról is. A városnak a múlt században elért fejlődését a vezetése hathatósan támogatta: 1855-ben Szépészeti Építő Bizottságot hívtak életre

24

. A bizottság munkájának eredményeképpen az 1879. június 10-i megyei rendkívüli bizottsági ülés a várost bel- és külvárosra osztotta fel. A kertészettel foglalkozók szervezése 1858-ban kezdődött

25

, amikor a helyi Szolgabírói Hivatal Országos Kertészeti Társulat alakítását szorgalmazta.

26 1859-ben alakult a miskolcvidéki Gyümölcsészeti Társulat, valamint a Borsod megyei Gazdasági Egyesület

2 7

, amelyet 1867-ben újjászerveztek. 1861-ben az Országos Magyar Kertészeti Társulat alelnöke a „gyümölcsészet, dísz- és konyhakertészet lendítése érdekében" tagokat toborzott. 1864-ben a főispáni helytartó leiratában felhívta a városi tanácsot a Lukácsy Sándor által kiadott „Népkertész" című szaklap előfizetésére. Díszkertészeti érdeklődést és tevékenységet bizonyít, hogy a Borsod Miskolci Értesítő 1887. május 26-án Borsodi Gazda című mellékletében helyet adott a „Jó kerti gyep nevelése" című cikknek. A század második feléből több gyümölcskiállításról és rózsakiállításról olvashatunk. A Tanács a zöldfelületek régi és új telepítésű növényanyagának védelmét rendeletekkel is biztosította

2 8

. A Rendőri Szakosztály „felkéri a Közgyűlést, hogy az Avas hegy oldalának sétahellyé leendő alakításának céljából az ott levő fák és bokrok legeltetés általi rongálását tiltaná be". A Közgyűlés utasította a rendőrséget, hogy „az ott levő fák és bokrok bármi módon lehető rongáltatását erélyesen meggátolni igyekezzék." Ez az első olyan bizonyítékunk, amely a zöldfelület növényanyagának védelmére irányul. Ezt követően az utcai sorfák védelmének, szigorítására a 20. Szendrei i. m. IV. 702-703. 21. Szendrei i. m. 638. 22. Szendrei i. m. 635. Művirágkészítésre lásd még 682-683. 23. Borsod Miskolci Értesítő 1867. június 13. 24. Lásd 19. jegyzet 1855. június 18. Valamint Magyar városok monográfiája. Miskolc. Szerk.: Halmay B., és.LeszihA., 1929. 106. 25. Városi Tanács jegyzőkönyvei 1858. II. 3. 26. Szendrei i. m. IV. 784-785. Halmay-Leszih i. m. 118. 27. Képviseleti gyűlés jegyzőkönyvei 1861. Szendrei i. m. IV. 784-785. 803-804. 28. Képviseleti gyűlés jegyzőkönyvei 1873. április 26. Az 1878. évi árvízi károkra \d. Halmay-Leszih i. m. 10. 107