A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)
B.BARTUS Elemér: Történeti adatok Miskolc város kertkultúrájáról
építészeti maradványokból megítélhető igényességből, elfogadhatjuk azt az állítást, hogy ott nagy kiterjedésű kert és halastó volt 9 . A diósgyőri vár építését 1365-től számíthatjuk, amikor azt Nagy Lajos király birtokba vette 10 . Az a körülmény pedig, hogy ez a vár rendszerint a királyné jegyajándéka volt 11 , bizonyára kedvezően hatott a dísznövények alkalmazására. A vár legpompásabb Nagy Lajos lánya, Mária királynő ittléte alatt lehetett. A várat gyönyörű park vette körül. A keleti oldalon több halastó és sziklakert volt, s erre a kertre vezetik vissza a várkörnyék mai „Kőkért" elnevezését. A hagyomány szerint Mária ültette a híres török mogyoró (Corylus colurna) fákat 12 . 1540-ben Balassa Zsigmond és hitvese, Fánchy Borbála vette zálogba a várat 13 , amelynek szépségét, eleven kútjait gyakran emlegették. 14 A város lakosai között elterjedt, növénykedvelést bizonyító legkorábbi adat 1577-ből származik 15 . E feljegyzés - László Albertné nevű lakos „marháinak" jegyzékében — két bokor gerebent (Cnicus spinosissimus) említ. Valószínű, hogy elsősorban mint drognövényt ápolták, s ha nem is értékes, de a hagyaték említeste méltó részét képezte. Feltehető, hogy az elsősorban gyógyhatásúkért megbecsült növényeket díszként is alkalmazták. Az 1700-as években már növényekhez kapcsolódó népszokásokat is találunk. így 1720. április 7-én a városi évkönyv feljegyzése szerint 16 Szent Fülöp napján kántáló németeknek adtak egy hordó bort azért, hogy a templom, parochiális házak és a schola ajtaiban nyírfákat ástak. 1730. január 3-án 1 7 a református gimnázium közgyűlésén „az Avason a gyöngyvirág-, rózsa- és mogyorószedés" jogát a praeceptoroktól elvették. Ugyancsak a fentebbi, a virágok alkalmazására vonatkozó állítást bizonyítja Hosszú Jánosnak a város vezetőségéhez 1788. március 4-én intézett panasza is, amely szerint ismeretlen rongálok kertje palánkját elbontották, ültetvényére és virágos ágyasaira köveket dobáltak, drágán vett csemetéit kivágták 18 . Az 1700-as évek végén a növények alkalmazását bizonyító adat mellett azok pénzbeli értékelésére, sőt az utcafásítás megkezdésére vonatkozó feljegyzést is találunk. 1793-ban Bulis Ludvig házának felértékelésénél a kert mellett levő sövényt 1 Rf. 12 Kr-ra becsülték. 1794-ben özv. Herczik Györgyné panaszolta, hogy a határra ültetett meggy- és fűzfát a szomszédok kivágták. 1793-ban Csáti Andrásnérói tettek említést, aki a gyalogúton ültetett fát 19 . 9. Szertáréi i. m. II. 21. 10. Szertáréi i. m. 360. 11. Czeglédy /., A diósgyőri vár. Budapest, 1971. 12. 12. Szertáréi i. m. 56-57. A mogyorófákra vonatkozóan lásd Rapaics i. m. 217-218. 72. kép. Ma Vár u. 18. számú ház udvarán található. Czegléáy i. m. 31. 13. Szertáréi i. m. II. 124. 14. Takáts S., Régi magyar asszonyok. Budapest, 146. 15.Szendrei Lm. II. 152. Gyógynövényekre, helyi alkalmazásukra: Benő S., Miskolc város történeti-orvosi helyrajza. Sajtó alá rendezte és a tanulmányt írta Szabaáfalvi J., Borsodi Kismonográfiák 2 (1976). Az orvosi gyakorlatban följegyzett megfigyelések és vizsgálatok Miskoltzon, 1780-178l-ben. 55-62. Fügeái M., Kéziratos gyógyító könyv a 18. század végéről. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XV. (1976). 189-207. 16. Szertáréi i. m. II. 401. 17. Szertáréi i. m. 453. 18. Szertáréi L m. 426. 19. Miskolc városi Levéltár jegyzőkönyvei, 1793-tól. 106
