A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

SIMÁN Katalin: Rézkori és császárkori leletek Mezőzomboron

melynek párhuzamait megtaláljuk az unyi anyagban

4 és Üllőn

5 is. Előkerült egy egyedülálló töredék. Nagyméretű edény oldaltöredéke, széles kannelúra díszítéssel. A töredéken a két kannelúra „köteg" találkozása látható (III. tábla 8.). Pontos párhuzamát nem találtam meg, leginkább az unyi urna nyakán húzódó vonalköteghez

6 illetve a BudapestBékásmegyeren előkerült urna nyakát díszítő köteghez hasonlítanám.

7 Ezek a párhuzamok jelzik, hogy a csoport kapcsolatai, párhuzamai a szűkebb földrajzi területen túlmutatnak, elsősorban az unyi csoport felé. A lelőhelyen számos csont- és kőeszköz került elő (IV. tábla). A csonteszközök tibiából Ül. fibulából készített vésők, árak. Egy átfúrt csontlemez töredékét is megtaláltuk. A kőeszközök nyersanyaga zempléni hidrokvarcit és kova. Az eszközök között dominálnak a vakarok és a pengék, előfordul völgyeit eszköz és fűrész is. Több nagyobb nyersanyagtömböt is találtunk, részint a hulladékgödrökben, részint a leletmentéssel egyidejűleg végzett terepbejáráson. A teljes rézkori leletanyag mind díszítőmotívumai, mind típusai alapján jó párhuzama egyrészt az ózdi, másrészt a vissi típusú anyagoknak. Hasonló leletanyag került elő Ózd különböző lelőhelyein, Polgáron, s a Nyírség számos lelőhelyén. A császárkorból kevés leletanyag került elő. A kerámia túlnyomó többségét barbarikumi tálak, korsók töredékei alkotják. Előkerült két terra sigillata utánzat töredéke (III. tábla 9—10.), az egyik tojásfűzérrel díszített, valószínűleg Drag. 37. formájú tál töredéke. A császárkori telep kora megközelítőleg a III. sz. első felére tehető. A leletmentéssel egyidejűleg végzett terepbejárás során megállapítottuk, hogy az eredeti rézkori település a feltárt résznél jóval nagyobb lehetett, bár központi részét a korábbi vasútépítések idején elpusztították. A domb nyugati oldalán igen nagy területen található a császárkori kerámia elszórtan, míg a kelet felé eső területeken az őskori kerámia nagy mennyisége a jellemző. A domb északi lábánál, a sínpár túloldalára eső területen nem találtunk leleteket. Ugyancsak meddőek voltak régészeti szempontból a környék alacsonyabban fekvő kis dombjai illetve sík területei. Feltehetően a mai is erősen mocsaras terület egykor a Tisza ártere volt, melyből csak itt-ott állt ki egy-egy magasabb pont, mint amilyen a leletmentés során feltárt péceli és császárkori emlékeket őrző kis magaslat. 4. BannerJ., 1956. XVI. t. 1,13. 5. Banner J, 1956. XXXIII. t. 42. 6. BannerJ., 1956. XV. t. 15. 7. BannerJ., 1956. XL. t. 1. 106