A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
ERDÉLYI Balázs: Régészeti légi fényképezés és légifénykép-értelmezés
különböző filmekkel, vagy azonos filmekre különböző szűrőkombinációval a látható spektrum több hullámsávjáról és a közeli infravörös tartományról készítsen felvételeket 2 7 . Ezzel a módszerrel a régészeti objektumok és jelenségek, elektromágneses sugárzásuk különbözőségénél fogva, más-más tónusban jelennek meg, így nagy mennyiségű, sokrétű információt biztosítanak. A légi felvételeket egyaránt készíthetik függőleges vagy ferde tengellyel. A felvételeknél alkalmazható a sztereohatás, ami lehetővé teszi, hogy az objektumokat jelenségeket a valóságnak megfelelően, három dimenzióban érzékelhessük a kiértékelés során. A régészeti kutatásban felhasználható légi felvételeket, a repülési magasságtól függően két csoportra, magasan és alacsonyan készült felvételekre osztjuk. A magasak 1500—3000 méteres, az alacsonyak 150—500 méteres repülési magasságnál készülnek. Nagyon valószínű, hogy az ugyanolyan méretarányú felvételek a repülési magasságnak megfelelően a kiértékelés szempontjából nem egyenértékűek. A légréteg vastagságának a magassággal növekvő fátyolhatása ugyanis a kép részletgazdagságát, különösen a régészeti jelenségeket megjelenítő finom színkontrasztokat illetően, jelentősen csökkentheti 28 . A magasan készült, általában térképészeti célú felvételek, csak nagyobb jelenségek, objektumok (pl. régi úthálózat, történeti vízrajz, nagyméretű táborok, erődítések, települések stb.) felismerését teszik lehetővé, de a környezeti összefüggések vizsgálatánál jó eredménnyel hasznosíthatók. A lelőhely mikrojelenségeinek megfigyelése azonban csak alacsony repülésnél hozhat kielégítő eredményt. A régészeti célú légi fényképezés eredményességének talán legfontosabb előfeltétele a repülés időpontjának megválasztása. Általában tavasszal vagy ősszel, lombfakadás előtt, illetve lombhullás után készül a felvételek nagyobb része, de komoly eredményeket lehet elérni nyáron, gabonaéréskor. A repülés időpontjának kiválasztásakor messzemenően a helyi feltételekből kell kiindulni. Magyarországon az őszi felvételek készítésére kevésbé nyílik lehetőség a rövid nappalok és erősen párás időjárás miatt. A legelőnyösebb légi felvételezési lehetőség a hóolvadás és a kilombosodás közé eső hónapokban adódik 2 9 . Esetenként értékes eredményt lehet elérni télen, a vékony hótakaróval borított terepről készített felvétellel. Ugyancsak jó eredményt hozhat a hóolvadáskor készült felvétel is, mivel a beásások, betemetett gödrök fölött levő hóréteg később olvad el, így egy rövid időszakban jól rajzol a légi fényképen. Az évszak mellett nagyon fontos a napszak megválasztása is, ugyanis a napszaktól függően kell megválasztani a felvételkészítés technikáját és az alkalmazott nyersanyagot is. A felvételek jelentős részét a késő délelőtti órákban készítik, amikor nem túl nagy a levegő páratartalma és a felhőképződés még nem jelent akadályt 30 . Ezek után vizsgáljuk meg, hogy a légi felvételeken milyen régészetileg értelmezhető jelenségek jelentkezhetnek. A jelenségeket három csoportra oszthatjuk, annak megfelelően, hogy miként jelentkeznek a felvételeken. Ezek közül az első, a legrégebben ismert az ámyékjelenség. Kora reggeli vagy késő délutáni ferde, súrló fényben, láthatóvá válnak az 27. Miké Zsuzsa: A légifénykép-interpretáció és a természeti erőforrások feltárása. Bp. 1976. 42. Rádai. 1978. 25-29.;/. N. Hampton: An experiment in multispectral air photography for archaeological research. The Photogrammetric Record, London, VIII. 43. 1974. 37-64. 28. Eörv Karácson szakdolgozat 24. 29. Mikex.m. 31. 30. Miké i.m. 32. 85
