A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
ERDÉLYI Balázs: Régészeti légi fényképezés és légifénykép-értelmezés
árnyékhatások segítségével a terep kis méretű domborulatai, mélyedései. Ezek a nyomok a terepen állva felismerhetetlenek, a levegőből viszont terjes összefüggésükben felismerhetők és azonosíthatók. Mezőgazdaságilag hosszú ideje művelt területen azonban ezek a jelenségek nagyon ritkán jelentkeznek, mivel a tartós talajművelés a talajegyenetlenségeket megszünteti. Az árnyékjelenségek vizsgálatánál jól lehet hasznosítani a ferde tengelyű felvételezési technikát, de vigyázni kell a felvételkészítés pontjának és irányának kiválasztásánál, hogy a napsugarak beesési szögének és irányának figyelembevételével határozzuk meg. A második csoportot a talaj jelenségek alkotják. Ezek az emberi beavatkozás eredményei. A normális helyzetű talajrétegződés megbolygatásának, az emberi beavatkozásnak mindig nyoma marad. Az egykori bolygatás nyomán különböző színű föld kerül a felszínre. Évszázadokon keresztül folytatott szántás hatására ezek a különböző színű részek elkeverednek. Meglepő módon nem terülnek nagyon szét, így friss szántás után a levegőből sötétebb, világosabb foltok jelzik a betemetett gödrök, elpusztult objektumok helyét. Ezek a foltok néha a földön is látszanak, de összefüggéseiket az emberi szem nem tudja befogni, áttekinteni. A jelenségek harmadik csoportját a növényzeti jelenségek képezik. A régészeti maradványoktól származó bolygatások kihatnak a növények táptalajára. A növények életképessége a termőhelyi adottságoknak, a talajtípusoknak, azok fizikai, kémiai, biológiai állapotának, különösen vízháztartásának függvénye. A tapasztalatok szerint a lelőhelyek jelzésére a mély gyökerű növényzet a legalkalmasabb. A betemetett gödrök, árkok, nyáron, szárazabb időjárás esetén magasabb nedvességtartalommal rendelkeznek, mint környezetük. Fölöttük a növényzet dúsabb, érettebb. A földről ez a növekedési és színkülönbség alig látszik, a levegőből viszont tömöttebb, sötétzöld csíkként jelentkezik, feltéve ha a napsugár irányához viszonyítva megfelelő szögben nézzük. Aratás előtt, éréskor néhány napig sárga-zöld kontraszt látható. Természetesen fordítva van ez, föld alatti falmaradványokesetén. Száraz időben nem kap a növényzet elég táplálékot, termőtalaja szárazabb, magasabb mésztartalmú, ezért sárgásabb, satnyább és nagy pontossággal jelzi a föld alatti falak irányát, elhelyezkedését. Ezek a növényzeti jelenségek képezik a legjelentősebb részét a régészetileg értékelhető információknak. A hagyományos fotóanyagokon eddig is felismerhetőek voltak, de minőségi ugrást jelentett az infraérzékeny, különösen a színes infrafilmek bevezetése, mivel felismerhetőségük megnőtt a növények azon tulajdonsága miatt, hogy az élő, nem károsodott növény klorofillja erős infrareflektáló, míg a sérült, elhalt növényé csak gyengén, vagy egyáltalán nem az 31 . A jelenségek ismertetésénél láttuk, mennyi minden befolyásolja érzékelhetőségüket, ezért nyilvánvaló, hogy egyetlen repülés során készült felvételek alapján nem mindig tudjuk teljes egészében felderíteni a terepet. Feltétlenül szükséges a rendelkezésre álló összes többi, korábban készült felvétel és minden más információforrás feldolgozása is. Ezek a források a térképészeti vagy egyéb céllal készült korábbi felvételek, a szakirodalom, a topográfiai és tematikus térképek stb. Nem nélkülözhető a régészeti terepbejárás, az anyag helyszíni ellenőrzése sem 32 . Ezenkívül, ha lehetőség van rá, ajánlatos a kérdéses 31. Luftbild und Archáologie, i.m. 8-11.; Miké i.m. 92. 32. Rádai i.m. (1978.) 15. 86
