A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FELD István: A zubogyi református templom kutatása

kitűzése nem sikerült pontosan, s az ablakok elhelyezése sem szabályos. A szentélyt részleteiben ismeretlen boltozat fedte, melynek kétszer hornyolt bordái átmenet nélkül csatlakoztak a falsíkhoz. A két egyforma déli ablak faragottkő-részeijó kőfaragó munkák, szemben a szentélyzáródás déli falának primitív résablakával. Mivel a három ablak egykorú, csak arra gondolhatunk, hogy a mérműves ablakok elemei, a bordák és a boltindítások nem a helyszínen készültek, s a szerény képességű kőműves csak az elhelyezésükhöz értett. De mivel megbízója még egy ablakot kívánt a szentélyre, annak keretezését maga próbálta elkészíteni. A gótikus diadalívet nem ismerjük, s azt sem tudjuk, milyen volt a szentély kifestésé. Az utóbbira csak néhány bordatöredék és festésdarab utal. A szentélyhez csak az építkezés befejezése, a külső bevakolása után épültek támpillérek. A nyújtott boltozat nyomására a falak valószínűleg megrepedtek, ezért vált szükségessé megtámasztásuk még gótikus jellegű pillérekkel. A nem túl tehetős építtetőre valló szentély építésének ideje az ablakok és a bordaprofil alapján elég jól meghatározható. Ezek a formák az 1470-es évektől a XVI. század első harmadáig az egész országban kedveltek voltak, ezeket az elemeket figyelhetjük meg a falusi és mezővárosi építészet Mátyás alatt bekövetkezett új fellendülésének alkotásain.

41 Jellemző volt ekkor a szentélyek átépítése, s hogy a zubogyi építkezés nem érte el az általános színvonalat, érthető, hiszen a falu ekkor már csak az elszegényedő Szuhai család egyik birtoka. Arról azonban nem mondtak le, hogy a kegyuraságuk alatt álló templom megfeleljen az új „követelményeknek". Ha azt keressük, hogy a kőfaragó munkákat hol rendelték meg, elsősorban a környék nagyobb építkezéseit kell számba vennünk. Hasonló bordákat Sajókazán, ablakokat Sajószentpéteren találunk. Valószínű azonban, hogy a szomszédos Rudabánya nagyméretű templomán dolgozó egyik kőfaragó készítette a boltozat és az ablakok elemeit, ugyanis itt még a boltindítás formája is megegyezik.

42 Nem tudjuk, mikor vált szükségessé a templomhajó nyugat felé való bővítése, az eredeti falakból itt ugyanis alig maradt valami. Az ekkor készült nyugati kapu egyszerű kiképzése alapján arra is gondolhatunk, hogy erre már a reformáció felvétele után került sor. Az új, református tér csak fokozatosan alakulhatott ki, eltávolították az oltárt, megszüntették a hajó és a szentély között feltételezhető szintkülönbséget, s bizonyára új berendezés is készült a fontos anyaegyházzá vált templomban. Elbontották a feleslegessé vált sekrestyét is, de mivel ezzel megszűnt a szentélyfal támasza, később egy támpillért kellett a helyére építeni. Ekkor készülhetett a nyugati kapu előtti előtér is. 41. Az ekkor hálóboltozatos szentéllyel bővített templomok közül Nagyvázsony, Zalaszántó, Korlát, Sajókaza, Sajószentpéter említhető' meg. Jól keltezett emlékek a környékről: Eger, püspöki palota: 1470-1475., Miskolc, Avasi templom: 1470-1489., 61., Horváth-Marj'alaki- Valentiny: Miskolc Bp. 1962. 186., MAROSI 34-35. - A korszak templomépítészetének feldolgozása a Balatonfelvidék vonatkozásában: Koppány Tibor: Késő gótikus építészeti emlékek a Balatonfelvidéken = Veszprém megyei Múzeumok Közleményei II. 1964. 189-195. 42. A sajókazai és a sajószentpéteri szentélyek építésének pontos ideje nem ismert, de a mindkét helyen előforduló reneszánsz elemek (pasztoforium ill. sekrestyenyílások) inkább a XVI. század elejére helyezik keletkezésüket. Sajószentpéterre: Dümmerling Ödön: A sajószentpéteri ref. templom — Technika 1944. 144. A rudabányai templom átépítését kutatója Mátyás korára helyezi, az építkezés 1510 előtt mindenképpen befejeződött: Pamer Nóra: Rudabánya középkori temploma ~ Műemlékvédelem 1980/4. 203. 54