A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FELD István: A zubogyi református templom kutatása

A rendkívül bizonytalan időket jelzi, hogy a templomban 1673-ban vagy 1674-ben elásták azt a 67 db pénzt, mely talán az egyházközség vagyonának egy része lehetett. Nem kizárt, hogy ugyanekkor került a földbe a még a katolikus időkből származó kehely és paténa is. Nem lehetetlen, hogy ezeket maga a lelkész, Szalóczy Mihály rejtette el, még mielőtt a pozsonyi törvényszék előtt megjelent volna.

4 3 A következő évtizedek háborús eseményei következtében a templom leégett és nagyrészt össze is dőlt. Teljesen megsemmisült a hajó délnyugati része, beszakadt a szentélyboltozat, a diadalív és a szentély északi falának pusztulásakor az itt álló támpillér is kidőlt. Az újjáépítésre csak az 1710-es években kerülhetett sor. Ahol csak lehetett, a régi alapokat, megmaradt falrészeket felhasználták. Jellemző volt erre az építkezésre a falba bekötött állványzat, ez a középkorban használt technikai megoldás. A déli fal közepén levő ablak maradványait befalazták, tőle nyugatra alakítva ki egy ugyanolyan résablakot. Ez az eljárás a hagyományőrzés, az épület egysége megőrzésének jellemző példája. A délnyugati sarokra támpillért építettek, az előteret elbontva a nyugati kaput befalazták. A régi alapokon ekkor épült a mai diadalív, s ekkor készültek a mai falkoronák. A boltindításokat lefaragták, a bordákat építőanyagként használták fel. Az építkezés befejezése lehetett az 1726-ban elkészült famennyezet. A hazai anyagban egyedül álló, ősi hagyományokat őrző mennyezet mesterének, műhelykörének felderítése a restaurálás után a kutatás fontos feladata lesz. Megfigyeléseink alapján nem dönthető el, hogy a két agyagpadló közül melyik készült ekkor. Az viszont igen valószínű, hogy Contra András és fia Mátyás asztalosok 1758-ban a mai berendezést készítették. Rudabányán ugyanez év szeptemberétől dolgoztak az ottani famennyezet felirata szerint, s ebből azt is megtudjuk, hogy jósvai mesterek voltak. így a padok és a karzatok restaurálása bizonyára jelentős adatokat szolgáltat majd a környékbeli festőasztalosok XVIII. századi munkásságáról.

44 Valószínű továbbá, hogy a berendezés elkészültéhez még néhány kisebb építkezés kapcsolódott. Ekkor törték a két résablak helyére a mai ablakokat, ez idő tájt készülhetett a déli előtér, s ugyancsak a XVIII. századi egyszerűbb harangtornyok típusát mutatja a déli oldal előtt álló fatorony.

45 A leírt építkezések azonban nem jelentettek gyökeres megújítást, erre sohasem volt pénz, így a megrepedő, kifelé dőlő falakat támpillérek sorával próbálták összetartani. Az északi hajófal közepe 1887-ben ennek ellenére kidőlt. Sok problémát okozott a tetőzet karbantartása, a mai tetőszéket csak 1907-ben készítették. Utoljára 1934 35-ben dolgoztak a templomon, s mivel ekkor már megvolt a szükséges pénzösszeg, a tatarozást teljes vakolatleverés előzte meg. A berendezést is újból átfestették, az agyagpadlót pedig lebetonozták. 43. A kehely elrejtésére szolgáló edény a XVI. és XVII. században egyaránt készülhetett. Az elbontott sekrestye feletti törmelékrétegből ugyanilyen anyagú töredékek kerültek elő. 44. TOMBOR 52-53., XVIII. kép. Valószínű, hogy a zubogyi felirat az apa, a rudabányai pedig a fiú munkája. A rudabányai famunkák restaurátora szerint az ottani kazetták egy része és a padok festett előlapjai teljesen azonosak a miskolci avasi templom famennyezetének egykori kazettáival: Pámer i.m. 206. 45. MAROSI'41. 55