A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FÜGEDI Márta: A Bükkalja női népviselete

arasznyi mélységben a deréktól lefelé (16. kép), és ezt a letűzött derékrészt is hímzés vagy gépi varrás díszíti. Az idősebb asszonyok surca sötétkékkel varrott volt, sőt Tardon fekete gyapjúval hímzett klott surcot is hordtak. Gyászos kötényt minden lány igyekezett varrni magának, hogy ha szükség van rá, legyen. A klott vagy festő kötő hímzéssel, csipkével díszítve ünneplő ruhadarab volt, templomba nem is illett másba menni. Úgy kímélték, hogy hímzését befelé fordítva kötötték fel, így védték az időjárástól, az erős napsütéstől éppúgy, mint az esős időtől, mely különösen a selymesnek ártott (8. kép). Gyakran csak a templomajtóban fordították színére a hímzett surcot. Tardon a hímzett surc mellett szőttes díszű vászonkötőt hordtak (3, 4. kép). Ezt bármilyen ünnepi alkalomra illett felvenni, csak a misére nem. Vasárnap délután litániára, „laptázni", a hídhoz menni szórakozni, beszélgetni ezt kötötték fel. Táncba, lakodalomba is ez illett. A legrégebbi tardi szőttes kötők alját egyszerű mintázatlan csíkozás és rojt díszítette, a század legelején még ez volt az általános. A lefelé végű szőttes kötőn azután egyre szélesebb sávban jelenik meg a tardi csillagos, madaras, szíves minta. Az ún. kétoldalas a 20-as évektől terjedt el, itt a szőttes minta a kötő két függőleges oldalán fut végig, széle is itt rojtos. A gépi hímzést, „nyargalást" már a század első évtizedeiben alkalmazták köténydíszítésre is, Tardon azonban csak későn, a 40-es években terjedt el ennek divatja, elsősorban egy vénlány varrónő ügyes keze munkája révén. ' A szabott, körben fodros kötő Tárd kivételével a többi bükkalji faluban már a 20-as évektől használatos volt, köznapra kartonból, ünnepre lüszterből, selyemből, gyolcsból. A szögletes szabású, de derékban húzott kötőket is szokás volt alul fodorral vagy szegőzéssel és pántlikával díszíteni. Ünneplő kötő volt a fehér singolt is, melyet elsősorban a mezőszemereiek készítettek (13. kép). A melles kötő Cserépfalun, Bükkzsércen és Bogácson is korábban, Tardon csak a 30-as évek végétől terjedt el. Adatközlők szerint kezdetben a legények ünnepi köténye volt, de gyorsan általánossá vált. A vattás rékli mellett téli felsőruhaként hímzett bőrködmönöket is viseltek a Bükkalja falvaiban az asszonyok. A díszes és értékes ködmönöknek Mezőkövesden kuzsu volt a neve, a szomszédos falvakban is ismerték és használták ezt a megnevezést, olykor kuzu változatban is, de általánosnak a ködmön elnevezés tartható. Míg a kövesdiek dúsan hímzett kuzsujait általában helyi szűcsök készítették, addig a tardiak hasonló ködmönét geleji és bükkábrányi szűcsök varrták.

2 8 A dél-borsodi szűcsök a tardiak ízléséhez és igényéhez alkalmazkodva készítették a rendkívül díszes és értékes ködmönöket, melyet más vidéken túl matyósnak tartottak és nem is vásároltak. A tardi ködmönök fehér báránybőrön piros bőrrátéttel díszítettek voltak, melyen azonban a század elején megjelenik, majd elhatalmasodik az élénk színű selyemhímzés.

2 9 A tardi ködmönökhöz hasonlóan rövid derekúak a barnára festett női ködmönök is, melyeket fekete prém és piros irhadísz szegélyez, eleje és háta a szabásvonalat hangsúlyozva színes szűcsselyemmel van kivarrva. Ezeknek rövid derekán körben piros irhaöv fut, hátul rávarrva és hímzéssel díszítve, elöl pedig szabadon megkötve. A Bükkalján 28. A mezőkövesdi kuzsuról lásd Dajaszászyné Dietz V., 1956/a 61-83., a tardiaknak dolgozó bükkábrányi szűcsökről pedig Lajos Á., 1958. 101-125. 29. Vö: Kresz M., 1977. 64. és Kresz M., 1979. 54. 255