A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FÜGEDI Márta: A Bükkalja női népviselete

Bogácsról, Szomolyáról, Ostorosról és Bükkzsércről ismerünk ilyen ködmönöket, melyet rózsás ködmönnek is neveztek (5. kép). A visszaemlékezések szerint Egerben vásárolták. Divatja korábban elmúlt, mint a tardiaké, de bogácsi öregasszonyok még a 40-es években is viselték. Ezek a ködmönök a jellegzetes palóc ködmönöknek rokonai, és a Bükkalján azok elterjedésének keleti határát jelenthetik.

30 Városi hatásra leginkább a plüsskabát viselete terjedt el a Bükkalján, a 30-as évektől a fiatalok már inkább ilyet varrattak maguknak. Egerben vették, később azonban már a falusi szabók is meg tudták csinálni. Az ünnepi viselet elmaradhatatlan kelléke volt a kézbe való kendő, keszkenő is. Csomóra fogva kézben tartották a kendőt, a lányok emellett még élő virágot is tartottak a kezükben (vö: 1, 3, 4, 8, 9, 12,15. kép). Műteremben készült családi képeken is mindig látható a nők kezében kendő, a lányoknál virág is. Régebben kerek, horgolt szélű zsebkendő volt a divat, csak egy kis gyolcs közepe volt, széles horgolt csipke szegte, melybe gyakran szalag behúzására alkalmas lyuksort is készítettek. A horgolt minták között megtalálhatók a Bükkalja falvaiban varrott jellegzetes keresztszemes motívumok, az eperleveles, a madaras-kosaras, a szárnyas madaras, a csillagos minta. A zsebkendőket jól kikeményítették, „majd megszakadtak alatta, olyan nehéz volt a sok horgolás miatt". A szögletes formájú csipkés szélű kendő később jött divatba. Tardon megmaradt a horgolt szegély, másfelé viszont a singolt, illetve a kivarrott díszítés volt kedveltebb. Nem sok, de 4—6 darab kézbe való kendő minden lánynak volt, megörökölték a nagyanyjukét, anyjukét is, így felváltva hordták a kendőket. Idősebb asszonyok már nem csomóra fogva viselték a kendőt, hanem belehajtogatták az imakönyvet, és a hónuk alá fogták. A lányok ilyen horgolt szélű zsebkendővel ajándékozták meg a komolyabb szándékkal udvaroló legényeket is, akiktől már brosstűt kaptak, vagy májusfát állítottak nekik. A legények a lajbizsebbe dugva viselték a kendőt, de úgy, hogy kilátsződjon. A lábbelik közül legelterjedtebb a papucsviselet volt, hétköznapra és ünnepre egyaránt használták.

31 A fiatalabbak ünnepi papucsa díszesen kivarrt, riglikkel díszített volt. Ráadásul színes bőrrátétekkel, Tardon tüdőszín szőrszalagból hajtogatott fodorral tették még díszesebbé. A díszes papucsban a fiatalok még a templomba is elmentek. A magas szárú cúgos cipő a század elején volt divat, elsősorban a polgárosabb viseletben járó falvakban és a módosabbak között. A 30-as években volt nagy divat az egyspanglis, majd a háromspanglis fekete cipő. A csizma a nőknél télen köznapi és ünnepi viselet is volt. Emlékeznek piros és sárga csizma divatjára is, melyet a század elején a fiatalok viseltek. Bár olyan magas sarkú csizma, mint a kövesdieké, a Bükkalján nem volt szokásban, de az ünneplő csizmának azért volt egy kis sarka, riglivel, bőrrátéttel, színes gépeléssel díszítve. Garabonciás csizmának mondták a csörgős, magasabb sarkú csizmát, amelyen a patkó úgy jött a sarok alá, hogy csörgött. A csizmákat Mezőkövesden vagy Egerben vették meg. A Bükkalja női viseletének alakulásáról és jellemzőiről összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a kövesdi matyó népviselet, valamint a közeli, Eger környéki palóc falvak viseletének jellemző részletei is megtalálhatók a vizsgált falvak női viseletében. Különösen a fejviselet tekinthető változatosnak, melyet néhány faluban sokáig megőriztek, még ott 30. Vö: Kresz M., 1977. 61. és Kresz M., 1979. 57. 31. Vö: Gáborján A., 1976. 61. 256