A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

FÜGEDI Márta: A Bükkalja női népviselete

11. kép. Esküvői kép Cserépfaluból a század 12. kép. Szomolyai koszorúslány, 1907. Ingválelejéről. A menyasszonyon fekete „lagmidres" Iának ujja széles pántlikával díszített, nyakán fehér, fodros ruha, brossal, pántlikákkal díszít- szoros galáris, rézrojtos szalag és nyakfodor, deve, nyakán ,,fo)tó". FügediMárta gyűjtése, Her- rekán pántlika, kezében horgolt zsebkendő, man Ottó Múzeum, Itsz. 79.91.3. Kóris Kálmán felv.. Herman Ottó Múzeum, Itsz. 18588. vászonból, gyolcsból, majd finom fátyolszerű díszes anyagokból pedig csak a két ujját varrták. A vászoningvállak ujja kézelőben végződött. A kézelőket változatos mintájú keresztszemes hímzés díszítette, mely elsősorban Tardon volt elterjedt. Szabadrajzú és szálszámolásos laposöltéses hímzéssel is díszítettek kézelőket, a legjellegzetesebbeket Bogácson és Szomolyán készítették

13 (6. kép). Külön pántra előre elkészítve kötötték fel a kézelőket a fodros ujjú ráncolt ingujjakra. Elsősorban a fiatalok viselték a nagyon bő, apró ráncba szedett, fátyolszerű anyagból készült ingvállakat, ahol a bő ujjakat többsoros singolt fodor szegi. Ezeket az ingvállakat gyakran egy szűkebb ujjú vászoningre vették rá, hogy az alsó bélelje és jobban kitartsa az áttetsző ujjakat (9. kép). Mezőkövesden kutyának nevezték azokat a bokorra kötött díszes rózsás pántlikákat, melyet az ingvállak ujjára kötöttek.

14 Ilyen szalagot a bükkalji falvakban is használtak ugyan, de az ingujjakra inkább kézelőt kötöttek, a kutyát pedig önálló szalagcsokorként használták. A hajfonatra, majd az ünneplő ujjasokra, elsősorban a ráncoskára, illetve a nyakba kötött fodorra tűzték. A kutyát díszes brossal rögzítették, 13. Fügedi M., 1978. 14. Vö: Györffy I., 1956. 82. 248