A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához

lakosok igen kevesen, a' kik bírunk is tsak egy egy 8ra Urbarialis rátát bírunk, mellyen tsak kovásznak való Kenyerünk is alig terem meg; Szénát pedig mindég drága pénzen kelletik vennünk. Ebbeli fogyatkozásunkat az ország nagyobb részének tudtával és hasznával ennek előtte még tsak 8 esztendővel is résszerént a' magunk, résszerént a körül belől lévő határokon vett mésszel való Kereskedéssel pótoltuk ki. Ebből kerestük meg Esztendei Kenyerünket s adónkat, ebből tarthattunk számosan járó marhát is. De elviselhetetlen nyomorúságunkra ezen kereskedésünk jobban jobban szoríttatik. Mert igaz ugyan hogy a Dgyőri Határban égetett a Tekintetes Dgyőri uradalom meszet; de egy az, hogy a mész kemencze a Dgyőri Lakosok számára soha nem gyújtatik be, hanem tsak akkor, mikor külföldről valamelly Uraságtól vagy Communitástól két vagy három Száz Hordó mészre comissio érkezik. így a szegény ember pénze ott hever sokszor négy öt s több hetekig is; várakozván, hogy a mész majd tsak ki adódik. Ki fárad érette sokszor, sokszor kétszer háromszor sőt többször is; mind egyik Bikkbe való szörnyű terhes ki fáradás két napba bele kerülvén, sőt néha 3 napba is. Más az, hogy külső Határokon, nevezetesen a Visnyain, sokkal óltsóbban kaphatnya a szegény ember meszet. Mert a Dgyőri Határban 5 forintért vesz, de a Visnyain 2 fútért is egéssz szekér meszet rakhat. Mind e mellett is, jóllehet a Tettes Dgyőri Uradalombeli Erdő Tisztség nékünk Dgyőri Lakosoknak soha elegendő meszet nem égettethet, még is mészért külső Határra, nevezetesen a Visnyaira, nem tudjuk mi okon, tellyességgel nem ereszt. Ha gyümölcs volna, a mit az Alföldre Búzáért el cserélni vihetnénk, a mész után nem átsingóznánk. De már 3 esztendők óta semmi gyümölcs sem teremvén, és az ennek előtte termett s a jövendőkre el készített gyümölcsökből is ki fogyván, tsak a mészre szorultunk, hogy az Alföldről azon szerezzük meg Kenyerünket. Erre nézve Tavaly is ugyan, de főképpen az idén a szükségtől kényszeríttetvén, minek utánna a Dgyőri Határban meszet nem kaphattunk, a Visnyaira mentünk. De szekereink már több ízben a mésszel együtt olly móddal le tartóztattak, hogy nem tsak a mész el romlásában, hanem egy, két, három napi keresetünk veszteségébe is károsodtunk. Mi légyen az oka, hogy a T. Dgyőri Uradalombeli Erdő Tisztség bennünket így szorít, el gondolni sem tudjuk. A' bizonyos, hogy ennek oka nem lehet: a) Sem az, hogy ha mi máshova járunk mészért, az Uraság mesze el nem kelne. Mert ha itt kaphatnánk meszet, és jutalmas áron, minek mennénk messzebb. Az előtt is míg szabad volt a Visnyaira mészért járni, mindég el kelt a Tettes Uradalom mesze, ha még meg annyi lett volna is, noha már azóta igen sok az ára. De: b) Az sem lehet oka, hogy az út a Tettes Erdő Tisztségé volna. Mert - egy az, hogy ezen Visnyóra vivő utat, bizonyos, hogy a Dgyőriek ember emlékezettől fogva jártak azon. - Más az hogy tudva lévő dolog az, hogy azon Utat a' Mélly Völgytől fogva a Massa felé a Hámor tsináltatta, még is a Hámor tőlle bennünket nem tilalmaz. - De bizonyosan nem is az utat sajnállya a Tettes Erdő Tisztség. Mert - esett már meg hogy az Ország Uttyán Szentpéter felé Omintegy öt Mérföld kerüléssel:) járni akaró Lakosokat a Visnyai mész kemenczétől hajtották vissza, és szekereiket, mintha loptak volna, fogva tartották. - Esett meg hogy a Visnyai mésszel Kondó felé menni akarókat is be hajtották, és meszeket, mintha az lopott lett volna, elvették, - sőt - esett meg az is, hogy Visnyóról gyalogjába meszet házaló embereket, kik az utat nem rontyák, le tartóztattak. Mész kereskedésből szokván élni, ha attól így el fogattatunk, úgy semmivé kell lennünk. Mert 2. Az ölfa hordás, egy az, hogy most meg sem engedtetik, más az, hogy az olly keserves kereset, hogy a' ki azt gyakorollya, a* mind koldus, és fülig adós. Szekérrel s Marhával magát nem győzi. Hajnaltól fogva estig jár, legalább is jövet menet 2

1

'

2 mérföldet, Rettenetes Hegyeken és völgyeken, mellyeken egymást vontatni kell, úgy hogy mikor a Hámorba le ér, reszket az inán a marha, s tsak alig állhat a lábán; a szekér pedig minden tsinnyából ki mozdult. S mi a kereset? - Egy forint, a' mi a szekér tsináltatására s a fáradt marha eledelére sokszor kevés is. E mellett ezen Bikkből való ölfa hordásba a' marha lába úgy el romlik, hogy ha egyszer meg járta ezen ölfa úttyát, pihenni s' heverni kell neki utánna egy s' két napig. - Azonban a' mi könnyebb fuvar volt, p.o. a fa Depositóriumból, vagy a Veres Bérczről a Jukóból, a' Barát Hegyről Miskolcziaknak fát hordani; az ennek előtte esztendővel is nekünk Dgyőrieknek meg nem engedődvén, a Bikkbe küldődtünk öliaért, már most a' Miskolcziak, minekutánna innen több ízbe Szekérért vissza kellett menniek, úgy el szoktak, hogy már most ide mindég a Miskolczi piaczon fogadott szekérrel jönnek. 235