A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához

Ezekből böltsen méltóztatik a Tekintetes Úri Szék panaszunk méltó voltát által látni, mellyeknek kegyesen és minél elébb tejendő orvoslásáért alázatosan esedezvén, mélly Tisztelettel maradunk - a Tekintetes Úri Széknek .alázatos Szolgái, a Dgyó'ri Elöljárók közönségesen. Dgyőrben Július 8kán 1825." A panaszos levél világosan tájékoztat a bükki falvak életmódjának, gazdálkodásának jellegéről: a szűk faluhatárok nem termettek meg a legalapvetőbb élelmet sem, a falvak számára a különféle kiegészítő foglalkozások, erdőmunkák, háziiparok teremtették meg a létalapot. A falvak egy részében számottevő volt a mészégetés, más települések viszont elsősorban a fuvarozásra, a közvetítő kereskedelemre alapozták gazdaságukat. Figyelmet keltő a hátaló meszesek említése, amely jelzi, hogy akkor is különböző formái voltak a mésszel való kereskedésnek, amelyek a mészárusok anyagi-társadalmi helyzetére utaltak, s egyben jelezték a kereskedelmi körzetük amplitúdóját valamint a termékcsere volumenét is.

1 ° A falvak jelzett specializálódása az Alföld és az északi hegyvidék közötti, több évszázados munkamegosztáson alapult. 19. századi levéltári források, a fentiekhez hasonlóan, egyértelműen megfogalmazzák a hegyvidéki meszesek alföldi kereskedő útjait. Pl. 1846-ban egy peres iratban Barkai András 31 éves diósgyőri meszes a következőt vallja: „Hemlik Istvánnal együtt indultunk mésszel megterhelt szekereinkkel az Alföldre".

1 ! Számos recens példa mellett a történeti adatok is azt jelzik, hogy a mész az Alföld és az Északi-középhegység között a középkortól kezdve a munkamegosztás egyik fontos terméke, az árucsere alapvető eszköze lehetett. Mivel az árucsere során legmesszebb éppen a - viszonylag ritka, Ül. lokálisan előforduló — ásványi anyagok jutnak el, így joggal tételezünk fel nagy volumenű árucserét a mésszel kapcsolatban a két nagytáj között. Figyelmet érdemel a panaszos levélben a gyümölcsárusok említése. Nem tudjuk, hogy a „jövendőkre elkészített gyümölcs" pincében, hűvösön tárolt gyümölcsöt jelöl, vagy valamilyen aszalványt, amely a hegyvidékről ugyancsak eljutott az Alföldre.

12 Számos más adat mellett utal a gyümölcs, ül. a gyümölcsárulás jelentőségére egy 1816-os adat is, amikor egy tanúvallomásban a következő hangzik el egy parasznyai lakosról: „Úgy mongyák hogy az Alföldre ment gyümölcsöt árulni".

13 A panaszos levél megfogalmazása azonban minden eddig feltételezettnél nagyobb volumenű gyümölcstermesztést és gyümölcskereskedelmet sejtet, mely feltétlenül további kutatást érdemelne. A szövegekben gyakran szereplő Alföld kifejezés, ahogy a hegyvidéki emberek mai nyelvében is, nem egyszerűen másfajta tájat jelöl, hanem eltérő életmódot folytató embereket is, s az évszázados kereskedelmi utak nyomvonalait; a paraszti tájszemlélet érdekes megnyilvánulása. A bükki vándorárusok Alföld alatt ma is az egész, a Bükktől délre fekvő országrészt értik, s ha útvonalaikról van szó, akkor csak le, lefele, az Alföldre, Alföld fele kifejezésekkel jelzik egykori kereskedő útjaik irányát. Feltűnő a mész- és a fafuvarozás között említett számottevő különbség: a recens néprajzi anyag nem tükrözi ezt a problémát, különbségeket, bár kétségtelen, hogy a 10. A mészkereskedelem formáihoz lásd: Bakó F., 1951. 326-328.; Viga Gy., 1980. 252-258. 11. A diósgyó'ri koronauradalom úriszéki iratai 1822-1847. BmÁL. XI-601/8. Szám nélkül. 12. Dobrossy I., 1969. 529-530. 13. A diósgyó'ri koronauradalom úriszéki iratai 1800-1827. BmÁL. XI 601/7. Szám nélkül. 236