A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához

A BÜKK-VIDÉKI FALVAK 19. SZÁZADI ÉLETMÓDJÁHOZ VIGA GYULA A történeti, település- és gazdaságföldrajzi, valamint a néprajzi kutatások eredményei révén a Bükk-hegység népi kultúrájának ma már viszonylag jól megragadható modellje áll előttünk. Már Bak János 1932-ben írt tanulmánya - a Bükk településrendje kapcsán — körvonalazta a terület ökológiai tagolódását, eredményeit nagy vonalakban ma is elfogadhatjuk. „A Bükk nagyobb része mészkő, az emberi letelepedésre tehát alkalmatlan, Ezért nem fejlődtek ki telepek a tulajdonképpeni hegységben, a mészkővel borított nagy kiterjedésű Bükk-fennsíkon. Annál több telep alakult ki a völgyekben, mert ezek alját pala vagy a folyók alluviális kavicsüledéke borítja; továbbá a termőföldnek alkalmas harmadkori dombok között. Az egyes területrészeket elborító lösz a földművelésre elsőrendű talajt ad. A déli lejtőkön pedig a vulkáni kőzetek elmállásával keletkezett, szőlőtermelésre kiválóan jó területek még növelték a vidék települést vonzó hatását. Nagyobb földművelő és részben szőlőtermő települések ilyenformán a déli lejtőkön alakultak ki. .. Az újabbkori település szempontjából a sajóvölgyi szénmedence szénrétege jelentősebb. Ászén minősége miatt nagyobb bányatelepek kialakulására nem kedvező ugyan, de a hegység északi részén, a Bán, Kazinc és Pitypalaty-völgyekben a telepek fejlődését elősegíti ... A hegyek közt, terméketlen vidéken fekvő községek lakói nagy részénél a mészégetés és a mész fuvarozása igen fontos foglalkozási ág"

1

. Ha az idézett gondolatsort a tradicionális kultúra elemeivel egészítjük ki, akkor lényegében előttünk áll a Bükk-hegység népi kultúrájának struktúrája, bár ennek megfeleltetése ma még sok helyen hiányos. Az életmód egésze szempontjából tekintve azonban kétségtelen, hogy a hegység belseje felé haladva egyre csökken a mezőgazdálkodás jelentősége, lehetősége, egyre ragyobb szerepet kap az erdő és az ásványi anyagok, ill. a rájuk települt háziipar és erdei ipar. Ennek eredményeként sajátos munkamegosztás alakult ki a régió egyes területei között, s az erdő fájával és az ásványi anyagok megmunkálásával nyert termékekkel a Bükk-vidék egy szélesebb, az Alföld és az északi hegyvidék közötti munkamegosztásba kapcsolódott. A geográfiai és növényföldrajzi tényezők nagyban meghatározták a terület népességének életmódját, a kulturális alkalmazkodás sajátos ökológiai formákat, modelleket teremtett, melyek belső aránya és kapcsolatrendszere még egyaránt sok tekintetben vár kutatásra. A Bükkalja alföldi jellegű népi műveltségével szemben a hegység belseje az északi hegyvidék hagyományos népi kultúrája szempontjából modellként kezelhető. A falvak határának jelentős része erdő, a kis területre szoruló földművelést a változó jelentőségű 1. BakJ., 1932. 6 7. 231