A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VIGA Gyula: A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához

pásztorkodás és szőlőtermesztés kíséri. A szűk termőterületek soha nem tudták ellátni a populációt a legalapvetőbb élelemmel sem, így annak életmódja, termelési rendje mintegy ráépült a nagytáj mezőgazdálkodó népességének termékfeleslegére, s annak termékeiért speciális, elsősorban háziipari készítményeket, s az erdei ipar termékeit adta cserébe. Az ily módon kialakult termékcsere, táji munkamegosztás szerkezetét — a recens anyag mellett — számos történeti forrásból, régi irodalomból is ismerjük. Jelentős volt a terület munkaerő-feleslege is: a Bükkalja és a Bükk déli része adta talán a legtöbb summást az Alföld és a Dunántúl mezőgazdasági nagyüzemeinek. Sajátos színt képviselnek a régió hagyományos kultúrájában a hegység belsejének telepes falvai is. Ezek a 18. században jöttek létre, a terület ásványi kincseire, Ül. az erdőkre települtek. Új iparágakat honosítottak meg, s manufakturális iparuk termékeivel épültek be a táji munkamegosztásba. A Bükk erdővidékének életmódjáról ma már meglehetősen sokat tudunk, számos munka foglalkozik az erdőlés történeti-néprajzi kérdéseivel is.

2 Az életmód történeti kérdései azonban még számos területen feltáratlanok. Az alábbiakban három olyan forrást mutatok be, amelyek konkrét adatokat kínálnak a bükki falvak életmódjának megismeréséhez. Idézésük azért indokolt, mert maguk vallanak megfogalmazásukkal az életmód — máskor nehezen kihüvelyezhető - konkrét részleteiről. A Bükk keleti részének erdőségeit a 16. századtól jelentős részben a diósgyőri koronauradalom birtokolta. E terület gazdasági irányítását 1702-től az udvari kamara látta el.

3 A terület falvainak - eredetileg Diósgyőr, Hámor, Ómassa, óhuta, Kisgyőr, Bükkaranyos, Varbó, Parasznya, Radistyán, Sajókápolna, Sajóbábony, Ládháza, Mohi, Mezőkeresztes, Mezőkövesd -, ül. a Bükk erdőterületére eső részük erdőlését a 18^ 19. században az udvari kamara tudatos erdőgazdálkodása határozottan befolyásolta. Hogy ez a befolyás alkalmanként az életmód egésze szempontjából is meghatározó volt, arra bizonyíték az alább bemutatásra kerülő három irat. I. 1813-ban az udvari kamara a következő határozatot hozta, melyet levél formájában az óhutai, újhutai, kisgyőri és bükkaranyosi bírákhoz juttattak el „szoros megtartás végett"

4

: lször. Hogy minden Házat bíró Kamerális Jobbágyok a'kiknek tudni illik Urbárium szerint az Urasság erdejeibül épületbéli fák adattatnak, ezentúl nem máskor, hanem az öl fa vágás alkalmasságával adattatik az elkerülhetetlenül szükséges építéséhez meg kívántató fa: arra való nézve a jó rend tartásnak az egész Uradalomban leendó' bé hozatala végett meg hagyattatik a hellybeli Nótáriusoknak és Bíráknak, hogy minden Jobbágyot, a kinek épületbéli fára el kerülhetetlen szüksége vagyon név szerint fel jegyezvén, minek azt hány darab kinek kinek szükséges, mind pediglen azt, hogy a fel adott fa az épületnek minemű részére fog alkalmaztatni specifice az illető Rubricakban avagy is Lineakban a Lakosoknak tsupán tsak el mellőzhetetlen szükségekhez képest hitelessen bé írják, és az Erdő Tisztségnek az idén ugyan ezen Currens vételétől fogva számláltatván 15 napok alatt jövendőben pedig minden esztendőben Augustus holnapnak végével múlhatatlanul bé adgyák, hogy azután a hellységrül hellységre járandó Tiszt Urak által minden fel jegyzett Jobbágynak épülettye meg vizsgáltatván, a Bírók és Nótáriusok a helytelen fel jegyzés miatt kemény feleletre és büntetésre ne vonathassanak. 2szor. Mivel az Urasság nagyobb erdejeiben a többszöri tapasztalásokbul, a számtalan szekér utak tsak a fa lopásra alkalmatosságot szolgáltatni látszanának; arra való nézve minden allyas haszonl.Bartha L., 1973. 19- 33.; BozóJ., 1970. 95 -100.; Kolodzey L., 1970. 39-56.; Mádai Gy., 1970. 6-29.;Mádai Gy., 1971. 104-109.;/). Tóth P., 1970. 30-38.; Zupkó B., 1972. 140-147. 3. Szitás G.-Kolossváry Sz.-né, 1975. 140. 4. A diósgyőri koronauradalom iratai 1800-1823. BmÁL. XI-601/3. 995. sz. 232