A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében
A kamarai elnök világosan látta, hogy a jobbágyság szolgáltatásai, az említett okok miatt, alig válhatnak számottevő jövedelmi forrássá, inkább más ágazatok, a földesúri haszonvételek bérbeadása, a bortermelés jövedelmének elvonása és nem utolsósorban az ipar és az erdőgazdálkodás intenzívebb fejlesztése válhat járható úttá az uradalmi jövedelmek emelésében. A bortermelés jelentőségének érzékeltetésére, ill. a bortermelés hasznának elvonására tett kísérletek közül elsősorban a Miskolcra telepített ún. görög kereskedők megadóztatását kell említenünk. Az általuk fizetett adó összege évente megközelítőleg annyit tett ki, mint a mezővárosok és jobbágyfalvak cenzuális adója, és a különböző földesúri haszonvételek megváltása címén fizetett adók együttes összege. 37 Mint erre már utaltunk, a jövedelmek sorában a földesúri haszonvételek bérbeadása, a különböző uradalmi épületek, boltok, üzletek stb. bérlet útján történő értékesítése volt a másik forrás. S végül a harmadik legfontosabb jövedelmet szolgáltató forrásnak az uradalom földterületének túlnyomó részét kitevő erdőségek számítottak, amelyek gazdasági hasznosítása az erdőgazdálkodás korszerűnek nevezhető módszerei valóra váltásával bontakozott ki. Az erdők fájának értékesítésén túl azért is különös fontosságot kell tulajdonítanunk az erdőbirtokoknak, mert itt kezdődött meg a manufaktúrák alapítása, az iparfejlődés, amely végül is egyenesen ívelt a gyáripar kialakulásáig, s ennek legszembetűnőbb példája végső soron a diósgyőri vasgyár létrehozása volt a XIX. században. IRODALOM Bedő András: A magyar állam erdőségeinek gazdasági és kereskedelmi leírása. Bp., 1885. Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc 18. századi üzlethálózatában. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 15. Miskolc, 1975. 21—32. Eckhart Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780-1815. Bp., 1958. Enyedi János: A diósgyőri erdőgondnokság ismertetése. Ungvár, 1907. Herczog József: A magyar kincstár háborús hitelműveletei Grassalkovich kamaraelnöksége idején. Századok LVIII. (1924) 433-461. Hórnan Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet IV. Bp., 1935. Nagy István: A magyar kamara 1686-1848. Bp., 1971. Román János- Tóth Endre: Mária Terézia-kori urbáriumok a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban. Borsodi Levéltári Füzetek 5. Miskolc, 1977. Soós Imre: A Diósgyőr-hámori vasgyár (1770-1870) Kiszely Gyula (szerk.:) Vázlatok a diósgyőri vaskohászat 190 éves történetéből (1770-1960). Miskolc, 1960. 7-38. Szilas Géza-Kolossváry Szabolcsné: A diósgyőri kincstári uradalom erdőgazdálkodása. Szilas GézaKolossváry Szabolcsné (szerk.:) Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Bp., 1975. 140-174. Veres László: Majorsági birtokok a diósgyőri koronauradalomban a jobbágyfelszabadítás időszakában. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (1977) 36-42. Veres László: A kamarai gazdálkodás kibontakozása a diósgyőri koronauradalomban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVII-XVIII. (1978-79) 199-213. Veres László: A Bükk hegység üveghutái. Miskolc, 1979. 37. Dobrossy István 1975. 21-32. A szerző részletes adatokat közöl a görögök tevékenységéről és a borértékesítésben betöltött szerepükről. 175
