A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

efelekhez szükséges fák megszerzéséhez" ölenként 20 dénár volt a cédulapénz} 9 A visszaváltás után mészégetéskor „három vedres hordó" esetén 9 krajcárt kellett fizetni.

30 A fakitermelésre szánt erdőségek a Kneidiger-Mogyoróssy-féle erdőgazdálkodási terv érvénybe lépése idején, a korábban közölt adatok figyelembevételével, évente átlagosan két parcellát, tehát a három vágási sáv közül kettőben mintegy 8000 ölnyi fát adó területet jelentettek. Fennmaradt még a harmadik sávban 4000 öl fát adó terület. Az itt évenként kitermelt fát az uradalom szervezeti keretén kívül eső jobbágy falvak vágták ki saját szükségletükre és a fáért munkával fizettek az uradalomnak. A különböző gazdasági kimutatásokból kiderül, hogy a mályinkaiak, tardonaiak, cserépfalusiak, zsérciek, ónodiak, arnótiak, sőt még a csatiak is jártak ide fáért és ellenszolgáltatásképpen munkával fizettek érte az uradalmi szőlőkben, ahol a kapálástól, nyitástól kezdve a szüretelésig a legkülönbözőbb feladatokat látták el. Ezeken túl szállítást végeztek és szükség esetén az építkezésekhez is munkaerőt biztosítottak. Hozzájuk csatlakoztak még a Bükkben létesült telepítvényes községek lakói is, a hámoriak, ó- és újhutaiak, akik tűzifa és épületfa-szükségletüket az előbbiekhez hasonlóan szerezték be.

3 * összességében látható tehát, hogy az erdők gazdasági értéke igen jelentőssé vált az uradalom visszaváltását követő évtizedekben és ez a fejlődés az 1770-es évek végére érte el tetőpontját, amikor az összes uradalmi bevételnek mintegy 1/5-e származhatott az erdők fáinak értékesítéséből. Ez elsősorban a vashámornak és az üveghutának eladott famennyiségből, a tűzifa- és a haszonfaként értékesített fából származott. Az erdőbirtokon azonban a fán kívül más jövedelemforrások is léteztek. Mindenekelőtt ilyen jövedelemszerzési lehetőségeknek számítottak az ún. „erdei ürességek", a legelők, amelyeket rendszeresen bérbe adtak. Ilyen legelők voltak a Csehvölgy, a Leány-vár, z.Pohrágyi-völgy, a Kék-mező, a Nagy- és a Kis-Mező, a Tebe és a Szent Lélek-nek nevezett részek. Egy-egy ilyen legelő bérleti díja átlagosan 50-100 Ft között mozgott az 1755—1785 közötti időszakban.

32 Természetesen ezek bérbeadásakor mindig szerepet játszottak az erdővédelmi szempontok is. Rendszeresen előfordulnak a bérleti szerződésekben azok a kitételek, amelyek tiltják a fák kivágását, sőt még a hullott fának a szedését is. Az „erdei ürességek" mellett jövedelmet hajtott továbbá a kőbányászat is. 1755-ben 30 Ft volt egy kőbánya bérleti díja, az 1780-as években már 50 Ft és egy újonnan megnyitott bányáé 100 Ft.

33 Számottevő bevétel származott a makkoltatásból is. Az uradalom visszaváltásakor 18 krajcárt kellett fizetni egy sertés makkoltatásáért, ezt az összeget később 30 krajcárra emelték, de alkalmanként természetben, tized formájában szedték a makkoltatás díját.

34 29. HmL. Egri Káptalan magánlevéltára. Nagypréposti iratok III. Miscellenae XII-2/d —— conscriptio dominii Diós Győr 1744. 30. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 31. Erre vonatkozóan L. OL. E. 697. Szerződések Diósgyőr-Tokaj. 17-19. század. 32. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 33. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 469. sz. irat. Az uradalom látogatását illető kérdések és válaszok. 1784. 34. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 173