A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)
VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében
zően hatott az erdők, addig kevés hasznot hozó fáinak értékesítésére és ez a gazdasági ok közvetve az erdőgazdálkodás tervszerűvé válását eredményezte. Ha a diósgyőri uradalom gazdálkodásában az erdőbirtokok gazdasági szerepét, jelentőségét a vasipar oldaláról szemléljük, akkor e kérdéskörnek csupán egyik jellemzőjét ragadjuk meg. A szakszerű erdőgazdálkodás kibontakozásának, az erdőbirtokok gazdasági tényezővé válásának csak egyik oka volt a vasgyártás, fő okként azonban mindenképpen az összuradalmi birtokpolitika szerkezetében bekövetkezett módosulásokat, változásokat kell figyelembe vennünk. Mint már korábban erről említést tettünk, a diósgyőri koronauradalom életében 1755-ben, a zálogból történt kiváltást követően döntő fordulat következett be. Az uradalom irányítói a kincstári érdekek szem előtt tartásával ekkor határozták el először, hogy a zálogba adás helyett az uradalmi gazdálkodás fejlesztésével kívánnak jelentősebb jövedelemre szert tenni. 1 x A kamarai szervek már a visszaváltáskor felismerték, hogy az uradalomból származó pénzjövedelmek emelésének alig járható útja a majorsági birtok fejlesztése. Ez elsősorban az uradalom területi adottságaiból következett. A földterület jelentős részét az erdők tették ki, s a jobbágyfalvak túlnyomó többsége is rossz földrajzi körülmények között, erdők közelében, vagy erdők kiirtásával nyert területeken helyezkedett el. Mindössze az uradalom nyugati részén, Kövesd és Keresztes környékén voltak gabonatermesztésre alkalmas területek. Az uradalmi tisztviselők az 1755ben kibocsátott urbáriumban is egyértelműen jelezték, hogy az „egyébként is szűkös majorságok eltöröltetnek, és elrendeltetik, hogy az összes urasági majorsági földet osszák szét a jobbágyok között." 12 Bár a későbbi időszakok összeírásaiból és más egyéb dokumentumaiból kiderül, hogy mégis maradtak majorsági földek, amelyek összterülete 10 ezer hold körül volt, de ezek a birtokok szétszórtan terültek el és inkább bérbeadás útján hasznosították őket. 13 így hüvelyezhető ki az 1755. évi urbárium kitételének és az ehhez hasonló későbbi összeírásokban előforduló megjegyzéseknek helyes értelme is, miszerint: „Mivel az uradalom földművelést nem űz, nincsennek is szántóföldjei." 14 A saját kezelésében levőnek minősíthető szántók és rétek területe ténylegesen alig volt számottevő az uradalom teljes területéhez viszonyítva, amely elérte a 100 ezer kh-t. Már az uradalmi kezelésű földek bérbeadása is jelzi, hogy sokkal kedvezőbb volt az uradalom számára a bevételek növelésére a földesúri haszonvételek bérbeadása és a települések pénzadójának emelése. A földesúri haszonvételek és más jövedelemforrások bérbeadásából származó jövedelmek illusztrálására emeljük ki, hogy 1755-ben a feljegyzések szerint 29 055 Rhft volt a bevétel, és a census-ok összege mintegy 8500 Rhft-t tett ki. 1 s Az uradalmi bevételt tükröző számadatok tanulmányozása önmagában még arra engedne következtetni, hogy a XVIII. század hatvanas éveire alig tapasztalható számottevő növekedés, hiszen 12—15 000 Rhft volt a jövedelem emelkedése. Nem szabad azonban figyelmen 11. Veres László 1978-79. 199-200.; Herzog József 1924. 433. E birtokpolitika elsősorban Grassalkovich kamarai elnök elképzelései alapján öltött testet. Grassalkovich személyiségét, tevékenységének rövid összefoglalását L. Hóman Bálint-Szék fű Gyula 1934. 424. 12. E kérdéskör összefoglalását L. Veres László 1977. 37-40.; BmL./601. A diósgyó'ri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 13. Veres László 1977. 40-42. 14. OL. Delin 6-579. A diósgyó'ri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 15. BmL./601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. 168