A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

kívül hagynunk - a bérbe adható új létesítményeken kívül - egy igen fontos tényezőt, nevezetesen azt, hogy a visszaváltás időszakában még a robot pénzben történő megváltására lehetőség nyílott és több újonnan betelepített jobbágyfalu lakossága alig adózott. Az i 760-as évektől az uradalom egyre inkább arra törekedett, hogy a robotot inkább természetben fizessék a jobbágyok, s ezt az ingyenmunkát elsősorban a fakitermelésre, faszállításra igyekeztek felhasználni. Az úrbéri előzetes felmérés kérdőpontjaira adott válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a robot ilyen jellegű teljesítésének követelése és maga a robot mennyisége jelentette az egyik legnagyobb terhet az uradalmi jobbágyok számára. A diósgyőriek panaszából is pregnánsan kiderül a robot erdei munkára történő fordításának súlya: „ ... a meg vágott épületekhez való fákat Lakossaink némellyek négy marhán, némellyek két marhán, akinek micsodás ereje volt, hol D.Győrben, hol Miskolczra, hol pedig Keresztesre ingyen el hordtuk."

16 A kápolnaiak: „az Bikkre gerendáért, szarufáért, veszőkért, karókért küldték."

1 7 A parasznyaiak, radistyaniak, varbóiak egyöntetűen vallották, hogy „ ... igenis vallyuk; mert az Bikbül gerendát, karót, szarufát, veszszőt, követ hordunk minden esztendőben a' Domínium részire Miskolczra, és D.Győrben, Sövény fonásra is hajtatunk."

18 Ezeknek a sokszor szenvedélyes panaszoknak az igazi tartalmát akkor érthetjük meg helyesen, hogyha rámutatunk milyen famennyiség kitermelésére és szállítására voltak kötelezve a jobbágyok. Az uradalom visszaváltása előtt a falvak és mezővárosok lakossága összesen 86 öl, a visszaváltást követően, az 1750-es és 1760-as években pedig már 1829 öl fa kitermelésére és szállítására voltak kötelezve. (1 öl famennyiség IX1 öl alapterületű és 3 láb magasságú farakást jelentett.)

19 Az uradalom visszaváltását követő években a fakitermelés növelését elsősorban a nagyméretű uradalmi építkezések indokolták, mint ez a különböző feljegyzésekből is kiderül. 1755 után alakultak ki az uradalmi központok Diósgyőrben és Kövesden, ekkor emelték a legjelentősebb uradalmi épületeket Miskolcon is. 1758-ban épült fel a prefektusi ház és 1764-ben emelték az uradalmi perceptori és ispáni lakokat is. Az új malmok, ser- és pálinkafőző házak, az uradalmi boltok és korcsmák építésére, a régiek rendbehozatalára óriási mennyiségű épületfára volt szükség, hiszen a tetőtől az oldalfalakig szinte mindent fából építettek. Természetesen az uradalmi épületek tűzifaszükséglete is számottevő volt, hiszen számuk elérte a 40-et és ekkor még nem is említjük a gazdasági és egyéb kiszolgáló létesítmények számát.

20 A tűzifa és a haszonfa értékesítése ebben az időszakban még csak kis tételekben jöhetett szóba. A jobbágyfalvak és mezővárosok jelentősebb részének lakossága szabad faizdsi joggal rendelkezett, contractusban és urbáriumban rögzített joguk volt az erdőlésre. Az említett okmányokban rendszeresen szerepel az a kitétel, hogy „Azon ott való tilalmas Erdőben szabad lészen nékiek mindenféle fa, tűzi fának, tsak Tölgy fa nem szabad, minden féle veszsző szabad, de Tölgy és mogyoró nem szabad". Sőt egyes településeknek még az építkezésekre is jelöltek ki erdőterületeket. így főként a telepítvényes községeknek, a petri, kisgyőri, felsőgyőri és varbói lakosoknak: „Házaknak 16. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár (a továbbiakban: BAZmLt) BmLt.Bvm. Nemesi kgyi.Act.pol.XXH.I. 251. 94. 17. BAZmLt.BmLt. Nemesi kgyi. Act.pol.XXII.I. 251. 149-150. 18. BAZmLt.BmLt. Nemesi kgyi. Act.pol. XXII.I. 251. 101-102., 104. 19. Veres László 1978-79. 201-205. 20. Veres László 1977. 38-42.; OL. Delin 6-579. A diósgyőri koronauradalom összeírása 1775 augusztusában. 169