A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 21. (1982)

VERES László: Az erdőbirtokok szerepe a diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában a 18. század második felében

erdőségek faanyagát ezután a vasgyár számára tarthassák fenn, mely a közérdeket hatékonyabban fogja szolgálni."

7 A diósgyőri koronauradalom 1770-es években készült erdőgazdálkodási tervei joggal nevezhetők egy szakszerű erdőhasznosítást biztosító gazdaságpolitika eszközeinek. Ezen tervek megszületése és gyakorlati alkalmazása már önmagában is utal arra, hogy a XVIII. század második felére az erdőbirtokok gazdasági tényezővé váltak az uradalmi gazdálkodásban. Az erdőgazdálkodási tervek egyes vélemények szerint annak köszönhették megszületésüket, hogy az 1770-es években az uradalmi erdőkben létrejött a Fazola-féle vasverő hámor és vasolvasztó. A diósgyőri koronauradalom gazdasági életét irányító szerv, a szepesi magyar kamara és egyben a kincstár érdeke azt kívánta, hogy a vízi utak hiányában nehezen hozzáférhető erdők fáit helyben, ipari üzem hasznosítsa, s ennek a célkitűzésnek kiválóan megfelelt a vasolvasztó és vasverő hámor telepítése.

8 A Fazola-féle vasverő hámor fafelhasználása — az építkezésekhez felhasznált faanyagokon túl — faszén és más gyártási műveletekhez szükséges alap- és segédanyag formájában a XVIII. század 70-es és 80-as éveiben évente mintegy 2200—2500 Rhft jövedelmet biztosított az uradalom számára. Ennek a bevételnek a jelentőségét és nagyságát az helyezi helyes megvilágításba, ha más jövedelemforrásokból származó pénzösszegeket, mint viszonyító adatokat is felsorakoztatunk. Egy iparos (csizmadia, varga, fazekas stb.) árulószín bérleti díja ebben az időszakban 30—300 Rhfrt között mozgott. A mészárszékek és boltok bérleti díja évente 50—500 Rhft volt. Az uradalom erdőségeiben működő másik legjelentősebb ipari üzem, az üveghuta összességében évente 500 Rhfrt jövedelmet jelentett az uradalomnak. Az uradalom teljes területén, a mezővárosokban, jobbágyfalvakban és az erdőkben levő haszonvételi források teljes bérleti díja és a censusok évente 50—55 ezer Rhfrt-ra rúgtak.

9 Az uradalmi erdők fáit felhasználó iparág, a vasgyártás telepítése természetesen — e sajátos gazdasági okon túlmenően — nem valósulhatott volna meg, ha a bécsi udvar gazdasági politikája nem vett volna kedvező fordulatot a kamarai birtokgazdálkodás terén. A XVIII. század derekának külpolitikai viszonyai, így többek között a porosz—osztrák háború következményeként a bécsi udvar a nagyobb pénzszerzés reményében felkarolta a kincstári birtokokon a tervszerű, intenzív gazdálkodás ügyét. Ez a kamarai birtokpolitika elsősorban a cseh és az osztrák ipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagok termelését szorgalmazta és segítette elő a kincstári birtokokon. A szarvasmarha-tenyésztés és a gabonatermesztés fejlesztése nem volt létfontosságú, mert a korszak adott szintjén a termelékenység képes volt biztosítani az örökös tartományok igényét. Számunkra — jelen esetben - e gazdaságpolitikának talán az a leglényegesebb sajátossága, hogy lehetővé tette olyan iparok meghonosítását és fejlesztését, amelyek az örökös tartományok érdekeit nem sértették. A magyarországi kincstári birtokokon folyó ipari tevékenységek közül éppen a diósgyőri koronauradalom területén, a bükki erdőbirtokokon megvalósított ipartelepítés volt a legfigyelemre méltóbb, a legfontosabb.

10 Avasipar megszületése kedve7. A rendelet szövegét L. Soós Imre 1960. 12. Az irat eredeti jelzete: Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.) Kamara. Liber Expeditionum 1772. január A. 30. sz. 8. Vö. Szilas Géza-Kolossváry Szabolcsné 1975. 140. 9. BmL/601. A diósgyőri koronauradalom iratai. 718. sz. irat. Urbárium regii Coronalis dominii Diósgyőr 1756. és a Perceptorium Fixarum Censum et Arendarum RCoronalis Dominii Diós-Győr c. iratok az 1756/57. és az 1786/87. közötti időszakból. 10. Nagy István 1971. 120.; Eckhart Ferenc 1958. 85-88. 167