A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

A SÁROSPATAKI EGYKORI TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 87 8. kép. A helyreállított épület külső fala A felszabadulást követően az épületet államosították, szükséglakásokat alakítottak ki benne, a templomtérben pedig raktár maradt. Karbantartás hiányában azonban az épület egyre jobban tönkre ment, és a teljes pusztulás küszöbén állt. Már az 1950-es években felmerült a kézenfekvő gondolat, hogy a szomszédos várkastély növekvő idegenforgalmára tekintettel az egykori kolostor kedvező alaprajzi adottságait kihasználva szállodát és éttermet rendezzenek be az épületben, és ilyen célra állítsák helyre. A megvalósításra azonban csak 1965-ben került sor a helyi ÁFÉSZ, a SZÖVOSZ és az Országos Műemléki Felügyelőség együttes költségén. A helyreállítás terveit a SZÖVTERV építésze, Makovecz Imre készítette a műemléki irányelvek figyelembevételével. Ennek megfelelően az eredeti állapot lehető maximális visszaállítására törekedett, elsősorban az alaprajzi elrendezés tekintetében. Az elpusztult részletek pótlásánál ugyanakkor szerkezetileg korszerű, megjelenésében modern építészeti megoldásokat alkalmazott. A kolostorszárnyakban a későbbi átalakítások nyomait eltüntetve lényegében az 1784. évi felmérésen látható eredeti állapotot őrizte meg, illetve állította vissza. Az ablakká átalakított kolostorbejáratot ismét megnyitva a régi előtér mint szállodai recepció lényegében visszanyerte eredeti rendeltetését. A boltozatos földszinti helyiségeket, közöttük a hajdani refektóriumot, konyhát és éléstárat is vendégszobáknak rendezték be (3. kép). Az emeletre vezető lépcsőt az 1784. évi felmérés alapján az oldalfalakon talált nyomokat is követve eredeti helyén rekonstruálták (4. kép). Az ugyancsak ven-