A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

80 DÉTSHY MIHÁLY elkészítette az értékbecsléseket. Ezekből ismerjük a rendház akkori alakját, állapotát és berendezését

45 (1. kép). Az egykori kolostor és temploma udvart körülölelő, U-alaprajzú, egyemeletes épület, utcai oldalának két szélén sarokbástyaszerű kiugrásokkal. Az épület déli, a mai kastélypark felőli szárnya volt a templom. Ide az utca felől előtér vezetett. Ebből balra a délkeleti sarokkiugrásban berendezett kis kápolnába egyben sekrestyébe léphettek, jobbra pedig a kolostorba. Az előtér fölött volt a templom karzata, ahonnan a sekrestye fölötti oratóriumba jutottak. A templom terét falpillérek fejezetére támaszkodó hevederívek között három csehsüveg boltozatmező zárta le. A falpillérek között nyílt délre három, északra két félkörlezárású ablak. A nyugati zárófal előtt állt a Szentháromságnak szentelt főoltár szentségtartóval, a déli oldalon pedig a nyugatról első falpillérhez illesztve a szószék. A templomtér két oldalán a középső ablakok alatt helyezkedett el egyegy mellékoltár Szűz Mária és Szent Anna tiszteletére. A hívek számára csak a hajó keleti, bejárati felében állt kétoldalt öt-öt pad. A templom berendezését egy gyóntatószék és a karzaton elhelyezett orgona egészítette ki, amelynek mellvédjén középen fafaragványos letekintő rács volt. A sekrestyében a miseruhák, kelyhek és egyéb felszerelési tárgyak tárolására szolgáló szekrények álltak. A templom és melléktereinek padlózatát —* bizonyára a közeli Nyilazó-bányából származó — kőlapokkal burkolták, és néhány kőlépcső vette körül a főoltár emelvényét.

46 A kolostor az utcai és az északi szárnyban helyezkedett el. A bejárat a két sarokkiugrással közrefogott utcai homlokzat közepén nyílt egy előtérbe, ahonnan az udvari oldalakon húzódó folyosóba jutottak. Az előtértől balra a kolostorból a templomba vezető átjáró, jobbra két szoba következett az utcai oldalon. A folyosó törésénél kis előtérből egy oldalt az északkeleti sarokkiugrásban berendezett ebédlőbe, refektóriumba, másik oldalán a tágas konyhába, és ebből az éléstárba nyíltak ajtók. Az északi szárny végénél a folyosó oldalágából közelíthették meg a háromfülkés árnyékszéket. Ezek előtt lépcső vezetett le az éléstár alatti pincébe. A becslési jegyzőkönyv szerint az épület alatt nem volt más pince, csak egy kripta, ismereteink szerint a templomnak a kolostor melletti szakasza alatt, amelyet gyümölcstárolásra használtak.

47 Az emeletre a kolostor folyosójának templom felőli végén indult kétkarú lépcső, amelynek felső karja és pihenője alatt jártak át a templom előteréhez. Az emelet alaprajzi beosztása megegyezett a földszintével. A lépcső érkezésétől átjáró vezetett a templom karzatára és oratóriumába. A folyosóról kelet felé három, észak felé két szoba nyílt, az északkeleti sarkon pedig egy nagyobb terem a refektórium fölött. Az északi szárny végén a földszinthez hasonlóan háromfülkés árnyékszék helyezkedett el. A leltárak öt szerzetes celláját sorolják fel, amelyek az emeleti szobákkal azonosíthatók. A nagy sarokhelyiség volt a könyvtár.

48 Az emelet foglalta tehát magában a kizárólag a szerzeteseknek fenntartott klauzúrát, és ezért zárták le a félemeleti lépcsőpihenőnél ajtóval a feljáratot.

49 A leltárban felsorolt vendégszoba, továbbá a sekrestyés és a ministráns cellája a bejárati előtér melletti két földszinti utcai szoba volt. A folyosók és a helyiségek a földszinten és az emeleten egyaránt fiókos