A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

SÁROSPATAKI EGYKORI TRINITÁRIUS KOLOSTOR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 77 tetőzete és falai már erősen pusztulásnak indultak, de a bejárat fölött még látható volt a rend címere a vörös és kék színű kereszttel. A commissarius azonban nem látott lehetőséget az újjáépítésre, miután Rákóczi alapítványaira már nem számíthattak, ezért Körössy most összegszerűen is nyilatkozott, és ezer forintot, sőt további támogatást is felajánlott. A nyilatkozat birtokában a commissarius Bécsben felkereste Trautsohn herceget, Patak birtokosát, aki 1726. december 8-i hozzájárulásában felhatalmazta a rendet, hogy saját költségükön elvégeztessék a helyreállítást. Miután a rend állítása szerint az eredeti alapító levél elveszett, nem tudták bizonyítani, hogy a Rákóczi testvérek által vállalt kötelezettségek birtokaikkal együtt az új földesúrra háramlottak át. A földesúri engedély birtokában a commissarius 1727 tavaszán újra Patakra utazott. Itt Körössy a felajánlott összeg felét a jezsuita rendfőnöknél letétbe helyezte, és a fennmaradó összeg fokozatos folyósítására is kötelezettséget vállalt. A helyreállítás előkészítésére a commissarius Patakon hagyta titkárát, mint a leendő kolostor házfőnökét és az egri Márton atyát. Mindenek előtt új tetőt kellett készíteni a romos épületre, hogy a falak repedései ne növekedjenek tovább. Ehhez megvásárolták a szükséges gerendákat és ácsokat fogadtak, akik ezen a nyáron a tetőt el is készítették. Egyidejűleg néhány szobát is kellett a tél beállta előtt a szerzetesek számára valamelyik házban helyreállítani, és mivel kényelmetlen lett volna a távolabb álló plébánia templomba átjárniuk misézni, ugyanott kápolnát is rendeztek be. 1727. december 24-én Erdődy Gábor egri püspök engedélyével a házfőnök ezt fel is szentelte, és misét mondott benne. Az Annalesben feljegyezték, hogy az oltáron a rendnek nevet adó Szentháromság képe állt a két rendalapító, Mathai János és Valois Félix alakjával, a falakon pedig Szt. Ágnes és Katalin, továbbá Szt. István és László királyok képe függött, amelyeket a rend egyik tagja, Innocentius atya festett.

30 Az 1728. évi pataki összeírás, amely már a trinitárius atyák rezidenciájának nevezi épületünket, a lőportoronyról megjegyzi, hogy az atyák ebben tartják szertartásaikat.

31 Feltételezhető, hogy ideiglenes lakószobáikat az emeleten rendezték be. A tetővel már lefedett kolostor újjáépítése 1728-ban indult meg, amihez a rend illavai és komáromi kolostorai 100—'100 forint segélyt nyújtottak. Április 26-án rendezték az ünnepélyes alapkő letételt, bár fennálló épületről volt szó. Három alapkövet a munka kezdeményezője, Körössy, hármat pedig a commissarius generális rakott le. Ezt követően négy kőműves fogott az építkezéshez a „szegényes ház lehetőségeihez mérten", amint a rendtörténet írja, de olyan gyorsan végezték a munkát, hogy rövid idő után a szerzeteseknek már kényelmes hajlékot nyújtott az épület.

32 Lehetséges, hogy a fokozatosan elkészült épületrészekbe a szerzetesek folyamatosan költöztek be, valójában azonban a helyreállítás legalább hat évig húzódott el, talán pénz hiányában is. Szerdahelyi Gábor Chorographiájának 1732. évi kiadásában még az építkezésről ír: „a tisztelendő atyák, akik a legszentebb Szentháromságról és a foglyok szabadításáról nyerték elnevezésüket, nem sokkal ezelőtt kezdtek Patakon megtelepedni, és már tágasabb házat építenek maguknak."

33 Az egri egyházmegye 1733. évi összeírása szerint sem készült el még ekkor az épület, mert ebben Patakkal kapcsolatban ezeket olvassuk: „Ugyanitt megtelepítették újabban a trinitárius atyákat, akik ideiglenesen ma-