A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DÉTSHY Mihály: A sárospataki egykori trinitárius kolostor építéstörténete

78 DÉTSHY MIHÁLY gánházban végzik az istentiszteletet, amíg nem lesz templomuk. Jelenleg a kolostort építik".

34 A templom bejárati kapujának szemöldökkövébe vésett kronosztichonból kiolvasható 1734. évszám alapján feltételezhető, hogy ebben az évben fejezhették be az építkezést. Erre utal az is, hogy a rendház irattárának 1784-ben felvett jegyzékében szereplő, de eredetiben nem található irat, amelyben a rendházban készült rejtekhelyeket írják le, ahol zavaros időkben az értékesebb tárgyakat biztonságba helyezhették, ugyancsak 1734-ben kelt.

35 A kolostor telke nyugat felé a nyugati városfal mögött emelkedő sánc lábáig, az egykori Kis-utcáig húzódott. Ezt a területet a kolostor mögött gazdasági udvarnak használták. Az északnyugati részén álló egykori lőporházat, ahol előbb kápolnájuk volt, kolostortemplomuk elkészülte után magtárnak rendezték be. Nyugati oldalához utóbb a telek teljes szélességében istállót, szekérszínt és borházat magába foglaló gazdasági épületet toldottak. Bérbe vették az uradalomtól a telküktől délre, a mai várkert helyén fekvő területet is zöldséges és gyümölcsös kert céljára. Egy röviddel 1750 után készült urbárium már teljes berendezkedésükről ír: „Ahol jelenleg a tisztelendő trinitárius atyák kolostora és temploma áll, amely alapításától fogva mentességet élvez, hajdan gabonás ház volt, az istálló végében pedig hatalmas kőház, amely lőpor tárolására épült, és szintén a kolostor birtoka. Ahol pedig a kertjük fekszik udvaruk szomszédságában, ott polgárok három háza állt, és ezért fizettek utána háromszor 45 dénár munust, amíg a felséges herceg nem mentesítette őket. A kolostor alapítója Körössy György volt, ahogyan a háztörténet elárulja, és a Rákóczi mozgalmak után költöztették őket ide az 17..(!) év táján."

36 Az 1770. évi urbárium a kolostor felsorolásánál a kertjük helyén állott házak tulajdonosait is megnevezi: „Residentia R. PP. Trinitariorum a hol Néhai Zsemberger és Dömsödi Ház helyek valának, most penig kert levén, fizetnek..."

37 A korabeli források lehetővé teszik az említett telkek és tulajdonosaik azonosítását, sőt az 1750. körüli urbáriumban említett harmadik telek tulajdonosára is engednek következtetni.

38 Házaik a Kis utcán álltak, amely az itt sorakozó valamennyi épület pusztulása után a XVITT. sz. közepére meg is szűnt, az üres házhelyeket pedig a vár utcájának ház- és telektulajdonosai kertként telkükhöz csatolták.

39 Az elkészült kolostort és templomot alig három évig használhatta zavartalanul az alapítólevélben említett tizenhárom helyett ténylegesen beköltözött 6—7 szerzetes. 1737. március 12-én tűzvész hamvasztotta el a belső város csaknem valamennyi épületét, és leégett „Páter Trinitárius Uraimék Ujj Épületü Clastromok" is, ahogyan a város jegyzőkönyvében írják.

40 A rendháznak és a vele egybeépült templomnak valószínűleg csak a tetőzete pusztult el, és ezt hamarosan újjáépítették. Az utca túloldalán alig 200 méterrel északabbra álló másik kolostorban lakó jezsuiták, miután rendházuk és a használatukban álló gótikus plébánia templom tetőzete is elpusztult, 1737 októberétől fogva a trinitáriusok nyilván már helyreállított kápolnájában miséztek a következő év októberéig.

41 A tűzvészt nyugodtabb évtizedek követték. A birtokok jövedelme és az adományok biztosították a néhány szerzetes szerény ellátását. A kolduló útjaik során összegyűlt pénzt valószínűleg a rendi központnak juttatták el rabok kiváltására. Az épületek karbantartására és javítására azonban kevés juthatott.