A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

HOKKYNÉ SALLAI Marianne: A szalonnai református templom középkori falképei

56 HOKKYNÉ SALLAY MARIANNE A falkép sor teljesen szabálytalanul, befejezetlenül zárul, mind a festett réteg, mind az azt hordozó vakolatréteg, még a diadalív becsatlakozása előtt megszakad, illetve világosan látszik, hogy leverték. A Margit legendával azonos réteg halvány nyomai felfedezhetők az egykori körtemplom északi falszakaszán is. 3. Az 1976-os restaurálás előtt nem volt tudomásunk arról, hogy a legenda és az ismert 1426-os kifestés között még egy periódus volt. Ennek a legutóbbi gondos feltárásnak nyomán a kis keleti apszis déli oldalán egy, a korai Margitlegenda rétege és a XV. századi réteg között fekvő, azoktól szintben és színben egyaránt világosan elkülöníthető festett rétegre bukkantunk. Feltehetőleg — az anyag és a szín hasonlósága alapján — ebből a periódusból találtak nyomokat a restaurátorok a körtemplom déli falán is, közvetlenül a Margit legenda alatt. 4. A negyedik festési periódus időpontjáról a diadalív északi oldalán levő felirat pontosan tájékoztat. „Est constructa per et Andrea pittore de Sse Domini Milesimo quadringentesimo Vigesimo Sexto Proxima post Dominica (?) die post Festum Et ad hominum memóriám" A feliratban szereplő András festőt a szakirodalom Szepesi Andrásban határozta meg. Ő festette 1426-ban a diadalív bélletének képeit, valamint az ő művének tulajdoníthatók az apszidiolban megtalált töredéknyomok is. Az utóbbiak igen kis számúak, de a már ismertetett Myskovszky leírás alapján tudjuk, hogy az északi oldalon a könnyeden festett, levegős színezésű két lábtöredék, valamint a déli ruhatöredék az egykori apostol sorozat maradványai. Ugyancsak ehhez a falfestményhez tartozott az apszis déli szegélydíszének maradványa is. „A függőleges irányú szegély pedig veres és zöld levelek közt foglalt fehér szirmú virágokat mutat, mely díszítmény fekete alapon igen hatásos." — írja Miskovszky* Végül néhány helyen a korábbi függöny motívum felett megmaradtak a XV. századi szintén függönyszerű lezárás nyomai. A diadalív bélletében prófétasorozatot festett Szepesi András, középen az Istenbárányával. A sorozat színei: erős zöld, vörös, okker és fekete. A festő vörös körkeretben fekete háttér előtt ábrázolta a mondat szalagot tartó prófétákat. Felirataik alagján északról kiindulva a következő sorrendben festették meg őket: Enoch — Ábrahám — Dávid — Istenbáránya — Jeremiás — Dániel — Éliás. Enoch felett — tehát közte és Ábrahám próféta között a következő szöveget olvashatjuk: ANTE JUDICIUM ISTI DUO SANTI PROFETE (TESTIFICAT) (FU)ERUNT PUGNANTE CUM ANTE CRISTO CUM GLADIIS ET IPSI TESTIFICANT VETUS TESTAMENTUM ET JOHANNES NÓVUM TESTAMENTUM TESTIFICAT FINITUR MODUS SIC

7 5. A jelzett ötödik periódust a román körtemplom É-i oldalába később bevágott nyílás bélletének egyszerű, ornamentális festése képviseli. Á falképekkel foglalkozó művészettörténeti irodalom a Margit-legendát a a XII. századra, az 1200 körüli évekre, a XIII. sz. első felére, közepére és legutóbb a XIII. sz. 70—80-as éveire helyezte.

8 A templom helyreállításával párhuzamosan, illetve azt megelőzően történt régészeti feltárás, a freskó restaurálá-