A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

HOKKYNÉ SALLAI Marianne: A szalonnai református templom középkori falképei

A SZALONNAI REFORMÁTUS TEMPLOM KÖZÉPKORI FALKÉPEI 57 sa kapcsán tett megfigyeléseink és magának a kép ciklusnak előadásmódja, illetve annak közelebbi vizsgálata úgy véljük, hozzásegít egy, az eddigieknél jobban alátámasztott datáláshoz. A régészeti kutatás —

; ezt az előzőkben olvashatták — a XII. sz. végére — XIII. sz. elejére teszi a kerektemplom építését, bővítésének időpontját pedig a XIII. sz. második felében határozza meg. A szakirodalomban ezideig általában korábbi kormeghatározásokat találunk a rotunda építésére vonatkozóan: a XI. sz.-ra, vagy a XII. sz.-ra gondoltak a kutatók. A bővítés tehát igen rövid, maximum 80 év múlva történt és — az ásatás ezt világosan bebizonyította — a rotundának ekkor elpusztult és a feltöltésbe került falazatán a Margit-legendával azonos korú falfestmény volt. Az előkerült festett töredékek színben, festékanyagban és vakolatukban azonosak a kép cikluséival. Ugyancsak egyértelműen tisztázódott az is, hogy a legenda vakolat rétege nem fordul rá a bővítéskor épített diadalív keleti falára, sőt jóval a csatlakozás előtt megszűnik. Látszik, hogy az utolsó jelenet erőszakos beavatkozás következtében jelenlegi formájában befejezetlen és teljesen esetlegesen zárul. A fentiekből azt a következtetést már most levonhatjuk, hogy a falkép keletkezését lehatároló két dátum XII. sz. legvége, illetve a XIII. sz. közepe, azaz véleményünk szerint kb. 1240. A század közepét mint „antequem" dátumot a következőkkel támasztjuk alá. A bővítés idejét a rendelkezésre álló és a régészeti feltárás leírásakor részletesen ismertetett történeti adatok alapján a XIII. sz. 70—80-as éveire pontosítanám. Szalonna ekkori birtokosa az ott letelepedett Tekus fia István mester, aki éppen ezekben az években emelkedik egyre magasabb rangra. 1284-re már nádor lesz, vagyis a király után első ember az országban.

9 Érthető, ha számára a kisméretű körtemplom már nem elegendő és bővíttetni kívánja birtokközpontjának templomát. Ugyanakkor az is valószínű, hogy a tatárjárást követő évek, majd az V. István alatti esztendők — amikor a Tekus családtól a király elkobozza összes birtokait és csak Kun Lászlótól kapják vissza azokat

10 — nem voltak alkalmasak sem építkezésre, sem a körtemplom teljes kifestésére. E fentiek alapján most már megkockáztatjuk azt a véleményünket is, hogy a Margit-legenda és a többi vele egykorú, de elpusztult falkép a templom építésének közvetlen befejezése után, vagy legfeljebb egy-két év differenciával készült. Nem kívánunk ismétlésekbe bocsátkozni, de röviden feltétlenül utalnunk kell ismét a régészeti összefoglalásban ismertetett néhány tényre. A XII. sz. végén XIII. sz. elején épült körtemplom titulális szentje antiochiai Szent Margit volt. A falképpel foglalkozó korábbi irodalom is hangsúlyozza, hogy a szent tisztelete Magyarországon már a XI—

XII. században jelentős lehetett.

11 Észak-Magyarországon Szalonnához közel eső területen három rotundáról is tudunk, amelyeket az ő tiszteletére szenteltek: Karcsa, (XI. sz.) Süvéte (XIII. sz. közepe) és Boldva elpusztult kerek temploma (1180 körül)

12 III. Béla alatti és utáni tiszteletét valószínűleg az is erősítette, hogy a király első felesége Antiochiai Anna igen vallásos volt és szinte otthonról hozhatta magával Szent Margit kultuszát.

13 Leányukat is Margitnak keresztelték, dédunokájuk pedig Árpádházi Szent Margit lesz. A király francia származású második felesége