A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

DOBRIK István: Fotó-grafika, grafika-fotó

FOTÓ-GRAFIKA, GRAFIKA-FOTÓ 193 tum, amely a valóságos látványélmény tárgyi, formai és oksági struktúráját rögzíti, egyszersmind értelmezésének feltételeit is közvetíti."

11 A második lépcsőben történő transzponálás tehát az értelmezés feltételeinek kialakulását képes intuitíve befolyásolni. Ez a tény a technika fejlődését figyelembe véve, még sok lehetőséget rejt a művészi kifejezésben számára. Ezzel a manipulálhatósággal többen foglalkoztak. Veszélynek számítva K. Pavek két síkon harcol ellene. Az első morális természetű: azt vallja, hogy a fotográfus „korunk moralistája", aki magas erkölcsi elvek alapján választ és ítél. A másik technikai jellegű: elítéli a fotográfia bármilyen vegyi vagy optikai alakítását, a „laboratóriumi pepecselést". Az ilyen eljárásokkal készült műveket a „művészet" körébe utalja.

12 Ez az álláspont abban az esetben el is fogadható, ha a fotót kizárjuk az esztétikai mezőből — ami az emberiséghez kapcsolódó specifikumát tekintve képtelenség. „Aki bármilyen szándékkal készült képet manipulációnak tart, az a fotográfia léte alól húzza ki a talajt." állapítja meg Végvári Lajos.

13 Minden fotográfia manipulálás, amely a dolgok prognózisára, sűrítésére törekszik? (Itt jeli megjegyeznünk azt, hogy a technikai és szellemi manipulálást — a dolgozatban — értelemszerűen külön kell választanunk.) „.. .Az irányzatos fotográfiánál is valamilyen cél elérése, vagyis a felismerés és a befolyásolás a feladat. Másképp úgy mondhatjuk: valamiféle katarzis, világképi megrendelés vagy gondolati továbbépítés előidézésére törekszik. Durván megfogalmazva ez is manipulálás, ám ez a fajta értelmezett valóságkép nem egy csoport, hanem az emberiség érdekében jön létre... A valóság értelmezésére való törekvés része annak a folyamatnak, ami az emberi történelem hajnalán indult el és napjainkig tart, a világ és az emberi társadalom megismerése, életünk megjavítása világképünk szüntelen korrigálása, finomítása. Ez nem manipuláció, hanem progresszió, amelynek kibontakozásában fa otográfiának nagy szerepe lehet."

14 Tulajdonképpen a fentiekben megfogalmazott gondolati mag a művészi kritériuma az így manipulált fotográfiáknak is. Sajnos a „laboratóriumi pepecselések" valóban sok ballasztanyagot hoznak létre, vagy az alkalmazott fotográfia területén használható képeket eredményeznek. Ezek mellett viszont nagyon sok jó, művészi fotó kifejező erejét táplálják. Egy-egy technikai felfedezés — egy adott művészeti ágon belül —, nem minden művész kezében vált kifejező erővé. Sokan sablonként alkalmazva hoztak létre általa „olcsó dekoratív közhelyeket", de ezért még senki nem vonta kétségbe létjogosultságukat. Ez van a fotográfia esetében is. Beszélhetünk talán ezekről a tendenciákról úgy is, mint homogenitásra való törekvésről, a fotón szereplő tárgyak (komponensek) egymással való kapcsolatba szerveződéséről. A lefényképezett valóságot transzponálják abból a célból, hogy a művész által szándékolt vagy rejtett új aspektusokkal ruházzák fel. Vagyis a művész a kivágás beavatkozásán kívül — amellyel az adott kontextus egy fragmentumát kijelölve már egy elkülönített s így is módosított valóságképet hoz létre, melyben a részelemek közötti kapcsolatokat abszolúttá esetleg abszurddá fokozza —, még ott a lehetőség az érzékenyített anyag manipulálásán keresztül a mondanivaló kifejezésének fokozására. így tehát a jelenségeket, a benne kitel-