A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 20. (1981)

VERES László: A szecesszió térhódítása Miskolcon a század elején

TÖREKVÉSEK A SZECESSZIÓ ELTERJESZTÉSÉRE MISKOLCON 151 cesszió és a nemzeti stílus összekapcsolásának ügyét akarta ezzel támogatni. Az mindenesetre bizonyos, hogy a matyó népviseletet részletesen bemutató írásában utal a népművészeti tárgyak igazi értékére, a díszítőelemek funkciójára. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy az újabban készített népművészeti tárgyak értéke nem azonos az eredeti darabokéval: „A mai kövesdi ember már nem egészen az aki volt egy századdal annak előtte, úgy a művészete is egészen más. Manapság már bolti, gyári dolog minden rajta, legfeljebb a surcát hímezi maga." „Végtelen kincs van elrejtve nemes Mező Kövesd városában és jóformán még máig alig van felfedezve. Az ott járó úri rend nagy örömmel vásárol ezekből a csudás dolgokból egyet-mást, mert szépsége gyakran vetekedik a kalotaszegiekkel. Csak az a bajuk, hogy még nem ismerik, hogy még ott feküsznek az öreg anyókák ládáiban."

13 Leszih Andor írásaiban mindig kifejezésre juttatta vágyát, hogy a szecesszió „az újkori reneszánsz" talán minden téren hódítani fog, s talán a miskolci közönség körében is el fog terjedni. Ennek segítésére szánta írásait. Azonban őelőtte is nyilvánvaló volt az, hogy szóval és írással még önmagában nem lehet a helyi iparban az új stílustörekvéseket érvényre juttató termékelőállítást meghonosítani. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy az igény felébredjen az emberekben, ugyanakkor az iparosok és a leendő vásárlók az új stílustörekvéseket mutató tárgyakkal, alkotásokkal megismerkedhessenek és esetleg még olcsó áron meg is vásárolhassák azokat. Erre pedig elsősorban csak kiállítás nyújthatott volna lehetőséget. Leszih 1903-ban mégcsak nem is sejthette azt, hogy elképzelése rövid időn belül valóra válhat, a miskolciak kiállításon ismerkedhetnek meg a fiatal művészeti irányzat hazai és európai művelőinek alkotásaival. Körösfői-Kriesch Aladár 1904. május 4-i miskolci előadását követően, az előadás sikerén és jelentős visszhangján felbuzdulva Balogh Bertalan, a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület közgyűlésén felvetette az iparművészeti kiállítás megrendezésének gondolatát. Elképzelései szerint azért kellene az iparművészeti kiállítást megrendezni, hogy „megmutassuk miként lehetséges, s miként kell a gyakorlati élet eszközeivel is a művészetet keresni, a művészetet szeretni." Miután a közgyűlés elfogadta Balogh Bertalan javaslatát, Leszih Andor és Kiss Lajos rajztanár megbízást kapott, hogy az Egyesület nevében tárgyalásokat folytasson a kiállítás megrendezéséről. A tárgyalások rövid időn belül eredménnyel jártak és 1904. május 26-ra megszületett a megállapodás, hogy az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Iparművészeti Társulat, az Iparművészeti Főiskola és a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület közreműködésével elkészülő második vidéki iparművészeti kiállításnak 1904. augusztus 20. és szeptember 11. között Miskolc ad helyet. Ekkor alakult meg a kiállítás rendező bizottsága is, amelynek Radisics Ernői, az Iparművészeti Múzeum Igazgatója, Körössy Albert építész, Árkay Aladár és Faragó Ödön iparművészek lettek a tagjai. A kiállítás rendezésével Menyhért Miklós iparművészt, Balogh Bertalant és Kiss Lajost bízták meg. A kiállítás plakátjának elkészítését pedig Wesztróczy Manó festőművész vállalta el. A kiállítás előkészületei lázas ütemben folytak, nap nap után jelentek meg a különböző felhívások, amelyek részvételre szólították fel a művészeket és az iparosokat is. Szinte hetente került sor olyan társas össze-