A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

370 KORDOS LÁSZLÓ "* \. "S \ \ \ \ A. lelőhely sixn UXJO 3000 3000 nn 0 rxa iaa •fiJOU W30 6ÜO0 «E0 xoo JO00 tw 0 4/c=1-Plecotus auritus, 2-Barbastella barbasíellus, 3-Eptesicus serotinus A rágcsálók közül a mókus (Sciurus vulgáris) csak szórványosan fordul elő, ugyanúgy, mint a hörcsög (Cricetus cricetus). A pelék három faja (Glis glis, Dryomys nitedula és Muscardinus avellanarius) állandó színező elem. Az egerek közül az Apodemus sylvaticus-tauricus csoportba összetont fajok gyakoriak, különösen a 4. lelőhelyen. Érdekes, hogy a házi egér (Mus musculus) a 3. lelőhelyen előfordul. Nagyon fajszegény, de éppen ezért kronológiai jelentőségű a pocokfajok (Myodes, Pitymys és Microtus arvalis) előfordulása. Mindegyik, lelőhelyen a Myodes és Pitymys mennyisége magasan felette van a Microtus arvalis-nak. A ragadozók szerény számát a medve (Ursus arctos), menyétfélék (Martes, Mustela nivalis) és vadmacska (Felis silvestris) jelzi; A 9. lelőhelyen kutya míg nyúl csak a 4. lelőhelyen volt (Lepus europaeus). Patások közül a 4. lelőhelyen Bos taurus került elő, míg a 9. lelőhelyről emellett szarvas (Cervus elaphus) és őz (Capreolus capreolus) is kimutatható volt. A faunisztikai vizsgálatokból megállapítható, hogy a Magas Bükkben a holocén legmelegebb szakaszában a hűvöskedvelő, vagy széles tűrőképességű denevérfajok mellett megjelennek a déli Rhinolophusok, a kisemlősfaunában elszaporodnak a pelék, megkezdődött az erdei pocok (Myodes) és a földi pocok (Pitymys) térhódítása (Kis-kőhát 3. lelőhelye alapján). A hűvösödő szubboreális és szubatlanti szakaszban (Kis-kőhát 4—8. lelőhelyek) visszaszorulnak a melegkedvelő denevérfajok. Uralkodóvá válik a kisemlősök közül a Pitymys— Myodes—Apodemus—Sorex erdei társulás, amely mellett a nyílt területeknek megfelelő arányban alakul a többi kisemlősfaj (pl. Crocidura, Cricetus) aránya is. E fajösszetétel és fejlődési tendencia fő vonalaiban napjainkig érvényesül.