A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly gerinces maradványai

362 KORDOS LÁSZLÓ A LELŐHELYEK MARADVÁNYAINAK FELHALMOZÓDÁSA A Kis-kőháti-zsombolyban feltárt 9 lelőhely felhalmozódása között jelentős különbségek vannak, így azok ismerete alapján lehet értékelni rétegtani jelentőségüket. Az 1. lelőhely felhalmozódási körülményeit nem ismerjük. A 2. lelőhely a zsomboly legalját alkotó mozgó kőtörmelék között volt, így a néhány behullott csont rétegtani vizsgálatra alkalmatlan, viszont az itt bemutatott leletek valószínűleg egykorúak. A 3. lelőhelyről előkerült fauna rétegtanilag igen egységes és zárt, mivel igen kis cseppkőmedencében, vékony (2—5 mm-es) cseppkőkéreggel lefedve került elő. Az előzetesen már közölt fauna nem tipikus denevér társulást tükröz, de nem is barlangi bagolyköpetes felhalmozódást. A denevéreken kívüli fajoknak a faunába kerülését a felszínről, a talajból — vagy rejtett üregből — bemosott anyagnak kell tulajdonítani, amely földtani értelemben egykorú a barlangban telelt denevérek maradványaival (nincs fauna-kronológiai ellentmondás a denevérek és a többi maradvány korbesorolása között). A bemosást mutatják az egyedi fogak nagy száma, illetve a cickányok gyakori volta. Ez utóbbiak bagolyköpetben ritkák, viszont a tapasztalat szerint a kőzetrepedéseken ép állkapcsok is bemosódhatnak. A nagytömegű Rhinolophushipposideros leletek felvetik azt a kérdést, hogyan kerültek ilyen nagy tömegben a szűk lelőhelyre? A kis patkósorrú denevérek ivari aránya azt mutatja, hogy itt telelő populáció thanatocönózisa van. Élő állatok megfigyelése alapján közismert, hogy e faj példányai úgy csüngenek a mennyezeten, hogy egymáshoz nem érnek, nem alkotnak „élő párnát". így nem valószínű, hogy a nagytömegű denevérfaj egyszerre elfért volna a kürtőben, inkább egymást követő időszakokban (években?) történt az állatok pusztulása. Ez alatt nem telt el annyi idő, hogy evolúiciójukban szukcessziós változás következett volna be. A 4. lelőhely (Kőháti-szakasz sztratotípus lelőhelye) leletanyaga egy hatalmas barlangi törmelékkúp azon rétege, amely 1971—74 között a zsomboly Óriás-termében a felszint alkotta. Mivel a törmelékkúpok rétegzettsége a kúppalástot követi, így a bolygatatlan felszín egy kronológiai egységet alkot. E lelőhely anyaga és leletei több módon jutottak a barlangba. A törmelékanyag nagyrésze a felszínről hullott a zsombolyszintre, majd a törmelékkúp növekedésével a belső Óriás-termet lezárta (ide a felszínről több törmelék nem jutott), miközben a felszínközeli részen tovább vastagodott a törmelék. Az Óriás-teremben, miután a felszínről származó törmelék utánpótlás megszűnt, kismennyiségben a barlang faláról aprózódott és elmállott anyagok, valamint cseppkőkérgeződések gyarapították az üledéket. A törmelék felhalmozódási módját tükrözi a csont—és csigaleletek összetétele is. A felszínről behullott és bepergett állatokat a nagyemlősök, békák és a talajban, avarban élő csigák maradványai jelzik. A felszíni tágabb környék kisemlősfaunáját a bejárati aknában tanyázó bagoly köpeteiből lehetett megismerni. A denevérek a barlangban telelő példányok helybeni pusztulásával kerülhettek az üledéke. A gerinces maradványok faji összetétele valószínűsíti, hogy a lelőhely aránylag rövid (nem több, mint 1—2 ezer év) idő alatt halmozódott fel, és nem keveredett. Az 5. lelőhely leletkörülményei eltérők az előzőektől. A barlangok azon pontjain, ahol tágasabb repedés, vagy kis kürtő üregbe vezet, ott gyakran elő-