A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

320 FEJŐS ZOLTÁN Az amerikai pénznek természetesen számos egyéb felhasználását említhetnénk még. Többször érkeztek pénzküldemények templomépítésre, harangvásárlásra,

89 sőt feljegyezték, hogy az amerikás falvakban még az adót is pontosan fizették.

90 Egy-egy különösen szerencsés amerikás esete messze földön is ismertté vált, azonban a többség nyomorát csak ideig-óráig tudta az átmeneti boldogulás felejtetni. Az amerikai kivándorlás anyagi hatása kétségtelenül — ha csak átmenetileg is — az anyagi emelkedés volt. A pénz rendkívül sajátos: iparban termelt, ugyanakkor a földvásárlásokon keresztül, mezőgazdasági termelésbe áramlik. Előállítói nagyrészt mezőgazdasági eredetű ipari munkások, fölhasználói az iparból visszavedlett parasztok. A visszavándorló tehát másodszor is munkát cserélt; visszatért a gazdálkodáshoz. Bárki módosabb gazdává válhatott, ha a tengerentúli kaland kis szerencsét hozott számára, viszont ha a sors nem kedvezett, csak újabb kiadásokba bonyolódott, fölöslegesen vesződött. Ha ez pillanatnyilag minimális differenciálódást is eredményezett, nem vált tartós következménnyé és nem vezetett a parasztfalu társadalmának jelentékenyebb átrendeződéséhez. Az amerikai pénz kapcsán elmondottakat összefoglalva: megállapítható, hogy az — önmagában jelentékeny pénzmennyiség — a parasztság körében lényegi változásokat nem eredményezett, beépülése csak bizonyos esetekben és átmeneti jelleggel történt meg. Ha nem tűnik üres szójátéknak, azt mondhatnók: megjelent a falun, de nem a faluban; változásokat eredményezett a falu képén, egyesek életében, de sorsukon alapjában nem változtatott. A beilleszkedés a hazai környezetbe — jóval kisebb problémát jelentett, mint az idegen világhoz való alkalmazkodás, azért a gazdálkodáshoz való viszszatérés aránylag zökkenőmentesnek mondható: „Aki visszajött olyan vót — mondja a 86 éves Veréb József— mintha sosem lett vóna kint, úgy élt itt tovább, mint előtte", még béresnek, szolgálónak is kevesen mentek el a faluból. A gazdálkodás csak az Amerikában született hazatérőknek jelentett problémát, csak hosszabb idő alatt sikerült megszokniuk. A paraszti életmódba való visszatéréssel kapcsolatban fontos kérdés merül fel, hogy mennyiben változtatott a távollét munkájukon, alkalmaztak-e a visszatérők például újításokat? Mivel Amerikában szinte kizárólag ipari munkát végeztek, így az ottani mezőgazdaságról komolyabb ismereteket nem is szerezhettek. Legtöbbjük itthon legfeljebb csak elmesélni tudta, hogy a farmereknél olyan gépeket látott, amilyeneket azelőtt elképzelni sem tudott: kombájnt, aratógépet stb. Eleinte a falu nem is ismerte másként ezeket a gépeket, mint az amerikások elbeszélésein keresztül; „Nem tudtunk újítani, nem lehetett azt megvalósítani, ami akkor ott vót" — mondja egy öreg amerikás. Idővel esetleg egy-két gazdagabban hazatérő már tudott ilyen sokat emlegetett vető- vagy cséplőgépet venni, (Árka, Mogyoróska, Regéc), de a többség kénytelen volt a hagyományos módon dolgozni. A munka, a gazdálkodás kétségtelenül a legfontosabb kötelék, ami a viszszatérőt a hazai közösségbe és életmódba visszahúzta. Ha a szükség ebben automatikusabban is biztosította a bekapcsolódást, meg kell próbálnunk az 89. Zemplén, 1903. 7. sz., 116. sz., 1905. 90. sz. •90. Szántó M., 1970.41.