A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉK ÉRŐL 321 élet más területén a visszailleszkedés esetleges zökkenőit felkutatnunk. A döntően más élet hatása, még az Amerikát megjárt ember emlékezetében is, az idők folyamán csaknem teljes mértékben lekopott. A visszaemlékezések szerint, az amerikások hazatérése mindig eseményszámba ment. A falu nagy érdeklődéssel fogadta őket. Ennek ellenére jelentősebb falusi mulatságokat nem rendeztek, „ha az amerikás hazajött, csak a rokonság közt szórakoztak." Eleinte még gyakran összeültek, s a kocsma is az amerikás történetektől volt hangos. Tapasztalataink szerint, a tisztességgel megtért amerikások feltétlenül a falu tekintélyesebb elemei közé tartoztak, különösen a sikereikkel nem dicsekvőket értékelte a falu erkölcse. Néhányan kisebb tisztségeket is elvállaltak, főleg az egyházi életben: egyháztanácstag, kurátor került ki soraik közül. Mint már utaltunk rá, a kivándorlók egyesületekbe, szervezetekbe tömörülve próbálták hazai viszonyaikat fenntartani. A hazatérés egyet jelentett a közösségi szervezeti életből való kiszakadással, a visszatérőből újra egyéni, izolált parasztgazda vált, s a faluközösségen, a paraszti kultúrán kívül más összetartó erő nem állt fölötte. Munkájában szabadnak vélte magát, és a gazdálkodás viszonylagos biztonságát élvezte. Igen finom észrevételt tesz egy magyar származású amerikai kortárs: az amerikai munka jellemzőiből — pl. jövedelemingadozás, munkabeszüntetés, túlóra és sok hasonló apró jelenségből — olyan — ahogyan nevezi — közgazdasági tudást szerez a kivándorló, ami mindenképpen megnyilvánul az otthoni munkához való hozzáállásában.

91 Az az elv, miszerint „itthon nem parancsoltak neki, hogy munkába menjen" — az állandó és bizonytalan munka kényszere alóli fölszabadulásról vall. Különösen a gyarapodás útján módos gazdává vált visszavándorló szabadult meg a létbizonytalanság mindennapi gondjától. A vagyonnal megtértek körében általános tapasztalat, hogy a kitartó munkát anyagilag jobban értékelő amerikai életmód, szorgalmasabbá tette a visszavándorlót. Igyekeztek a hozott pénzt minél jobban elosztani, „minden fillért megbecsülni", s ha ez sikerült, nem kellett újra szembenézni a szükséggel, vagy akár egy újabb viszontagságos tengeri úttal. Természetesen sorolhatnánk példákat az ellenkező magatartásra is. Például az Amerikában is korhelykedő, itthoni földjére kölcsönöket fölvevő és végül nagy nehezen hazaperelt kivándorlót aligha jellemezhetjük szorgalmas, beosztó gazdaként. (Árka) A korabeli sajtó kivándorlásellenes cikkeiben erkölcsi romlással fenyegeti a távozni készülőt. Az iszákosság

92 elterjedése mellett, a vadházasságok

93 számszerű növekedését, sőt a hazárdjátékok elharapódzását

94 emlegették (a sort folytatni lehetne). Az „amerikás menyecske" elnevezés alatt ezekben a falvakban is az „olyan gavallér asszonykákat" értik, „akik míg az uruk kinn vót kirúgtak a hámfábó."

95 Különösen a vagyontalanul, szerencsétlen körülmények között visszatértek körében kell számolnunk erős visszahúzó hatással; a kiábrándultság, sikertelenség számos esetben nyo91. A. S.Glenn, 1914.20—21. 92. Felvidéki Szemle, 1888. 14. sz. 93. Zemplén, 1902. 27. sz. 94. Felvidéki Szemle, 1889. 98. sz. 95. A másik oldalon pedig az „amerikai házasságot" kell megemlíteni. Az Amerikai Magyar Népszava..., 1911. 226—227.