A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

314 FEJŐS ZOLTÁN A bevándorlók kultúrájának lassú változásában jelentős szerepe volt az anyanyelvnek. Az első generáció mivel alig tett szert az angol nyelv ismeretére, nyelvében is konzerválta a hagyományos kultúrát. Az amerikai magyarság körében végzett mai nyelvészeti vizsgálatok kimutatták, hogy többségük nyelvjárásokat beszél és nyelvük a hazainál archaikusabb jellegű.

79 Az elszigetelt, így nehezen asszimilálódó rétegek még erősebben megőrizték a kivándorlás kori nyelvállapotukat és nem ritka, hogy 50—60 év elteltével sem tanultak meg elfogadhatóan angolul.

80 A nyelv példáján is világosan látszik, hogy az anyanyelv és a kultúra nemcsak tömörítette a kivándorló csoportokat, hanem a közösségek elkülönülése magát az egész kultúrát is konzerválni tudta, és a közöttük levő kapcsolat egy sajátos kölcsön viszony. A bevándorlók kultúrája tehát kezdetben kevés változást mutatott hazai állapotához képest. Hagyományos munkamódjukat ipari munka váltotta fel, azonban az új munkára vonatkozó ismereteket aránylag hamar elsajátították, tevékenységük új formáját viszonylag könnyen megszokták. Szándékaik ebben alapvetően segítették őket, s a gyarapodás érdekében, egyrészt nagy erőfeszítéseket tettek az új technológia elsajátításában, másrészt — mint mondottuk — igyekeztek szakképzettséget nem igénylő munkákat vállalni. Természetes, hogy a kivándorlók számára így az új munkamódszerek ismereteinek elsajátítása, lényegesen könnyebb és gyorsabb folyamat volt, mint az új társadalmi, kulturális viszonyokba való beilleszkedés. Ez a jelenség az életmód-változások más eseteiben is jellemző.

81 A munkamegosztás változása szempontjából, a század eleji gazdasági emigráció egy olyan sajátos urbanizációs folyamat volt, amelyben a faluból városba történő vándorlás az ország elhagyásával s egyben a nagy távolságok megtételével is párosult. A városi társadalomba történő integrálódás azonban éppen e különleges helyzet miatt még nehezebben és még lassabban ment illetve megy végbe. Az integráció ebben az esetben egy új államkeretek által kijelölt etnikai struktúrába való asszimilációként jelentkezett. A végleg kivándorolt lakosság urbanizációja, így a szülőföldtől függetlenül ment végbe, elsősorban a második generáció életében. A kivándorlók szociális és kulturális viszonyait az akkulturáció jellemzésével összegezhetjük. A bevándorló és a fogadó társadalom kultúrája között a a kivándorlás első szakaszában valós egymásbahatolás nem jött létre. A két rendszer érintkezése csak nagyon kezdeti stádiumban volt. A bevándorlók nem az amerikai társadalom egészében igyekeztek integrálódni, így nem is az amerikai kultúra egészével kerültek kapcsolatba. Mivel a gyakorlatban a társadalom különböző rétegek és szociális csoportok rendszereként létezik, a kivándorlókat a fogadó társadalom is különböző csoportjain keresztül kívánta asszimilálni. A hagyományos paraszti kultúrára a dinamikus amerikai kultúra, az egyes szociális csoportokon keresztül hatott. A magyar paraszti közösségeknek 79. Az amerikai magyarság nyelvi állapotához lásd Kálmán B., 1970., különösen 382. 80. A Magyar Televízió kanadai magyarok között készített riportfilmjében (bemutatták 1977. VIII. 26.) a Montreali Rádió Magyar Tagozatának vezetője elmondta, hogy az ország ritkábban lakott vidékén, a régi kanadások között még a harmadik generáció is a hazai palóc, szegedi tájszólásban beszél, angolul pedig alig tud. Vö.: /. Sanders, 1973. 81. G. Germani, 1964. 165. utal a jelenség általános érvényűségére.