A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉKÉRŐL 315 e csoportokhoz kellett kapcsolódniuk és nem pedig a társadalom egészéhez.

82 Az első generáció számára a kölcsönös kontaktus csak nagyon lassan épült ki. A legtöbb kivándorló nem a végleges megtelepedés szándékával érkezve, minimális törekvést mutatott az amerikai munkásosztályhoz, mint szociális csoporthoz való integrálódásra, de még a végleg letelepültek sem tudtak és akartak gyorsan asszimilálódni. Túl nagyok voltak a közöttük levő társadalmi különbségek és túl nagy mértékben tért el kultúrájuk is egymástól. A bevándorlók zárt közösségeket hoztak létre és a fogadó kultúrával nem tudtak reális kapcsolatot teremteni. A nagy távolságok miatt a körülöttük levő viszonyokat csak kívülről szemlélhették, nem jött létre közöttük olyan kontaktus, amely elég erős lett volna, hogy a fogadó kultúra, a bevándorlók eredeti, hagyományos tradícióit szétbomlassza.

83 Ez a kultúra szívósan továbbélt és az ideiglenesen Amerikában dolgozó parasztok számára változatlan formában fenn tudta tartani a rendszer egészét. A kivándorlók nem szóródtak szét, közösségekbe tömörültek s ezzel lassították az integráció folyamatát. Az idő múlásával az amerikai magyarság számára egyre inkább kényszerítő erőként lépett föl az új környezethez való szorosabb kapcsolódás szüksége. A folyamatos életvitelre, a boldogulásra csak az asszimilációval nyílt igazán lehetőség. Ekkor már nem elegendő, hogy a nemzeti közösségek izolálják magukat a fogadó társadalomtól, hanem szükségessé válik, hogy mielőbb annak szerves részét képezzék. A nemzeti szervezetek és egyletek esetében, az a tendencia erősödött fel, hogy tagjaikat egyre inkább közelítsék a fogadó társadalom és kultúra felé. Az első generáció azonban, különösen az Amerikában rövid időt eltöltők, az akkulturációs folyamatban csak éppenhogy az első szakaszban vettek részt s lényegében innen kikerülve, változatlan kultúrával távolodtak el az újvilágtól. A további nemzedékek viszont a folyamatba egyre szervesebben illeszkednek, és átalakítják a hagyományos öröklött paraszti kultúrájukat. A VÁNDORLÁSI MOZGALOM HATÁSA ÉS A VISSZAVÁNDORLÁS A kivándorlók, ha jól igyekeztek, aránylag hamar — általában 2—3 év múlva visszatérhettek az óhazába. Az itthoni környezet kiemelte, hogy a vándorlási mozgalom milyen pillanatnyi változásokat okozott számukra. Ezek legfőképpen a kultúra néhány elemében, jobbára a viseletben és más külsőségekben jelentkeztek, hiszen kultúrájuk egészét, mint mondottuk, nem érintették. A következőkben először az anyagi, majd a tudati és viselkedésbeli hatásokat értékeljük. A látástól vakulásig végzett munka és az igénytelen életmód komoly pénzÖsszeg összegyűjtését tette lehetővé. A tengerentúlról hozott és küldött pénz mennyisége szinten családonként különböző volt. Adataink a havi ötdolláros támogatástól egészen a húsz-harminc hold föld vételére elegendő pénzmennyiségig terjednek. Tapasztalataink szerint, az egyedi eseteket kivéve, a végleg 82. Sós Péter /., 1973. 88. elemzi az asszimiláció társadalmi feltételeit. $3.DéghL., 1966. 552.