A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VIDÉKÉRŐL 313 kultúrájával, hanem egy sor etnikum szubkultúrájával is kapcsolatba kellett és kell kerülnie;

76 az Amerikában élő magyarság akkulturációja tehát több kulturális rendszerrel való érintkezés alapján teljesedik ki. Az alapvető természetesen maga az amerikai — főleg városi jellegű — kultúra hatása (amely maga is sok irányból alakult ki), még akkor is, ha kezdetben az emigráns csoportok érintkezése egymás között talán még nem is haladta meg a fogadó társadalommal való érintkezés mértékét. A bevándorlás első fázisában a társadalmi befeléfordulás a kultúra erőteljes önmagára irányulásával együtt jelentkezett. A kivándorló szinte teljesen idegen maradt az országban, gyökértelenségét hagyományos kultúrája tudta ellensúlyozni, mégpedig oly módon, hogy pillanatnyilag az otthoni szokásoktól csak a legkisebb mértékig kellett eltérnie. Az új környezetben az anyanyelv és a gyermekkortól öröklött kultúra már nem biztosította azt az egyetemességet, amit korábban az egyén számára jelentett, hanem a világnak most már csak egy szűkebb szférájában nyújtott biztonságot. A bevándorlók kultúrájához képest a világ kitágult s az egyén számára saját hagyományos kultúrája és anyanyelve már csak kis körben biztosított maradéktalan tájékozódási lehetőséget, a biztonság tudata csak saját etnikumának közösségeire érvényesült. A kivándorlók legfőbb törekvése pontosan az volt, hogy kultúrájuk egyetemességét megkíséreljék visszaállítani: ezért szerveződtek közösségekbe, ezért teremtették meg zárt etnikai szervezeteiket, ahol életmódjuk, egész világképük leginkább felidézte az elhagyott viszonyokat. Azáltal, hogy ragaszkodtak kultúrájukhoz, biztonságukat kívánták erősíteni. A kivándorlók kultúrája természetesen az etnikus tradíciókból csak a paraszti közösségek kultúráját foglalta magában. Éppen az idegen környezetben lett nyilvánvalóvá, hogy ez a népi hagyomány mennyire erőteljes, mennyire át tudta fogni ideig-óráig az első generáció kisebb csoportjait és szervezeteit. E kultúra mély konzervativizmusa igen nehezen ment át változásokon, különösen elemeiben mutat nagy vitalitást, egészen máig. Legfeltűnőbb, hogy az amerikai magyarság első generációjának élő tagjainál, még napjainkban is, igen archaikus folklórt találtak.

77 A visszavándoroltak körében mi is hasonló tapasztalatokat nyertünk. A kivándorlók hazai szokásaik gyakorlását az idegen környezetben is élénken fenntartották, így például karácsonykor a betlehemezést vagy az olyan búcsúk tartását, amelyekre az óhazában szomszédos falvak kinti lakói jártak össze. A sort folytatni lehetne, viszont jelentkezett az is, hogy a kultúrához való ragaszkodás gyakran nosztalgikus áttételeken keresztül nyilvánult meg, így például az amerikai sajtófórumokon (magyar nyelvű naptárak, újságok lapjain) közölt hazai népviseletes fényképek, vagy a hazai szerszámokat, ételeket stb. reklámozó hirdetmények esetében.

78 A hagyományos kultúrát az újvilágban, a hazulról kapott hírekkel tudták igazán erősíteni és igazán fenntartani. Ezért fontos ebben az összefüggésben is kiemelni az óhazával fenntart levelezés fontosságát. 76. DéghL., 1966. 553. és Dégh L., 1968-1969. 77. DéghL., 1966. 551. — a szerző 60-as évek béli gyűjtése alapján. Vö. Dégh L., 1975. 78. Pl. egy tipikus hirdetés: „Vehetnek nálam hazai kaszákat felszereléssel együtt, ásók, kapák, pipák, hazai dohányáruk stb." Az Amerikai Magyar Népszava, 1910. 375.