A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

KIVÁNDORLÁS AMERIKÁBA A ZEMPLÉN KÖZÉPSŐ VICÉKÉRŐL 309 s a kor uralkodó osztályának is legégetőbb problémája — nagy feladatot rótt az itthonmaradt családtagokra is. A munkabíró férfiak távozásával „otthon csak asszony, gyerek és agg található, ezek végzik természetesen rosszul a munkát."

63 Kétségtelen, hogy a kivándorlási láz emelkedésével, a mezőgazdasági munka végzése olykor komoly akadályokba ütközött. A falu lakossága pillanatnyilag átrendeződött, ami újabb társadalmi mozgásokat eredményezett. Ilyen volt az a jelenség, hogy a tízes években, némileg még a hagyományos Felvidék—Alföld közötti munkásvándorlás iránya is módosulni tudott, most már Szabolcs és Szatmár lett az a vidék, ahonnan a munkáskezek érkeztek. A munkát tehát el kellett végezni, azonban a pillanatnyi szükség nem eredményezett döntő változást, természetesen nem alakította át a gazdálkodás hagyományos szerkezetét sem. De most térjünk vissza magához a kivándorlóhoz! A legfőbb cél a minél gyorsabb és minél nagyobb összeg előteremtése volt, amely meghatározta a kivándorlók egész tevékenységét és életmódját. Igen fontos ezt a mozzanatot kiemelnünk, mert ez a mindent befolyásoló kezdeti szándék, alapvetően meghatározta a bevándorlók első generációjának akkulturációját. A visszatérés tudatában dolgozó bevándorlók számára az új környezet kezdetben csak az új munkaalkalmat jelentette, s nem vetette még fel élesen az új társadalom és kultúra egészébe való bekapcsolódás szükségét, így az akkulturáció fokát, a változás gyorsaságát jelentősen befolyásolta az a szándék, hogy idővel hazatérnek a szülőföldre.

64 A visszatelepülést kevésbé remélő, illetve nem is óhajtó kivándorlók életét, szándékaik ugyancsak többé-kevésbé determinálták, nagyobb utat nyitva az asszimilációs tendenciák érvényesülése felé. A remélt gyors anyagi gyarapodásra, legkedvezőbb lehetőségeket az Egyesült Államok keleti óriási iparvidéke nyújtotta. A gazdasági emigrációt az s agyban jellemezte, hogy nem szóródott szét Amerika-szer te, hanem a nagy iparvidékhez kötődve, nagyjából egy tömbben hozta létre zárt nemzeti közösségeit. A későbbiek már az elődeik által kialakított etnikai telepekre igyekeztek. Az egy falubeliek arra törekedtek, hogy lehetőleg egy helyre kerülve, minél inkább fenntartsák az otthoni körülményeket: „zárt telepeken, a városok szegénynegyedeiben húzódtak meg, teljesen elkülönülve a hazaiaktól."

65 A zárt tömbökben történt letelepedés így nagy segítséget nyújtott úgy a régi, mint az új kivándorlók számára. Az olcsóságra való törekvés, az egészségtelenségig fokozott igénytelenségbe hajtotta őket. Lakásuk „nem egyszer bűzlik a piszoktól, hemzseg a patkányoktól"

66 — írja egy amerikai lap. Az egy környékről származók egy helyen történt megtelepedésére, legjobb példa az Amerikában kötött házasságok esete. Ha pl. Vizsolyról vagy Göncről elszármazottak házasodtak össze, csak ennyit mondanak: lányom Göncre ment férjhez, illetve, fiam Vizsolyra nősült. Bridgeport (Connecticut állam) különösen az abaújiak körében volt kedvelt, s Árkán, Vizsolyban, Fonyban még mindig számos ottani születésű ember él. Mások Pittsburgh, New York, South Norwalk és Cleveland váro63. Eperjesi Lapok, 1882. 1. sz. 1—2.; Vö.: RáczL, 1965. 457. 64. DéghL., 1966. 551. 65. Szántó M., 1970. 62., de ezt mások is kiemelik. Vö.: Sós Péter J., 1973. 83.; Kovács J., 1977. 9. 66. Idézi ifj. LeopoldL., 1908. 114.; Vö. Hoffmann G. 1911. 79—81.