A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről

308 FEJŐS ZOLTÁN 3. kép. Behajózásra váró kivándorlók csoportja. Az amerikai magyar református egyházmegye naptára 1906. nyomban igyekeztek munkába állni, ki a már kintlevő ismerősök segítségével, ki pedig munkaközvetítőkre utalva, kitéve magát újabb bonyodalmaknak. Mint már mondottuk, a kivándorlók elsősorban anyagi gondjaik enyhítéséért indultak útnak, s nem a végleges megtelepedés szándékával. Ezt bizonyítja a kivándorlók összetétele is,

61 hiszen a vállalkozók, döntően a falvak fiatal, munkaképes rétegéből kerültek ki. Ez különösen az első időkben volt jellemző, amikor is a családot hátrahagyva s a gyors visszatérés reményében, egyedül, csak férfiak keltek útra. Valósággal munka nélkül maradtak a hazai sorozóbizottságok, a sorkötelesek mintegy 40%-a maradt távol, nagyrészük az Amerikába vándorlás miatt.

62 Annak ellenére, hogy kivándorlók igyekeztek a hazai nagy mezőgazdasági munkák elvégzése után indulni, a munkáskéz eltűnése— 61. 1907-ben a 20—49 éves korcsoportba az összes kivándorló háromnegyed része tartozott. A kivándorló férfiak túlsúlya egészen 1908-ig megmaradt. 1913-ban viszont már a nők aránya 53,8% — egyre több megtelepedni vágyó vitette ki maga után a családot is. Vö. Bolgár E., 1908. 496.; Hoffmanné, 1912. 751.; RáczL, 1965. 457. 62. A sorozások már-már nevetséges „látogatottságára" lásd Kassai Munkás, 1911. 26., 31., 22;, 43. sz. Már az 1880-as években a Zemplén megyei szlovák járásokból a hadkötelesek 40%-a kivándorolt — alispáni jelentés 1881. közli: F. Bielik—E. Rákos, 1969. 84—88.